Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
Az Élelmezésügyi Minisztérium intézetei
őrzése volt a feladata. Ami az Intézet kutatási tevékenységét illeti, az is elsősorban a vizsgálati módszerek fejlesztését célozta. Később azután külön intézményeket szerveztek a malomipar, a boripar és a tejipar egyes problémáinak vizsgálatára, s itt már technológiai kutatási témákkal is találkozunk. Éppen, mert a többi iparágakkal ellentétben az élelmiszeripari kutatásnak hagyományai vannak Magyarországon, érdemes talán e kutatás úttörőit is megemlíteni. Voltak közöttük a nemzetközi tudományos életben is elismert nevek, így Liebermann Leó, az orvoskémiai intézet vezetője, Kosutány Tamás, a Magyaróvári Gazdasági Akadémia tanára, majd az Országos Kémiai Intézet vezetője, Hankóczy Jenő, az Országos Gabona- és Lisztkísérleti Állomás igazgatója és végül, de nem utolsósorban ’Sigmond Elek és Vük Mihály műegyetemi tanár. A tejipari kutatás terén Gratz Ottónak és id. Vas Károlynak voltak igen értékes eredményei. A szeszipari kutatást pedig Hérics-Tóth Jenő és Osztróvszky Antal alapozta meg. Ézeknek a nagynevű kutatóknak méltó utódai és munkásságuk eredményes folytatói voltak a nemrég elhunyt Krausz József, az Erjedésipari Kutatóintézet és Csiszár József, a Tejipari Kísérleti Intézet igazgatója. De ha az élelmiszeripari kutatásnak vannak is hagyományai, a gyors és az iparág szinte minden ágában kiterjedő kutatómunka itt is csak a felszabadulás után indult meg. Az egyes ágazati intézetek történetével természetesen az adott helyen foglalkozunk majd, mégis úgy gondoljuk, érdemes néhány szóban bemutatni, hogy miként alakult ki az élelmiszeripari kutatóintézetek hálózata. 1949-ben hozták létre a Cukoripari Kutatóintézetet és az Erjedésipari Kutatóintézetet. Az Erjedéstani Állomás 1946-ban Országos Magyar Mezőgazdasági Ipari Kísérleti Intézetté alakult, majd 1949-ben részben Konzerv-, Hús- és Hűtőipari Kutatóintézetté, részben 1951-ben Növényolaj és Háztartás vegyipari Kutatóintézetté alakult át. Ugyanebben az évben hívták létre a Dohányipari Kutatóintézetet. Kutatóintézetté fejlesztették az Országos Gabona- és Lisztkísérleti Állomást, valamint a Tejgazdasági Kísérleti Állomást is. A fejlődés további lépcsőfokát jelentette, hogy 195b—1959-ben a Konzerv-, Hús- és Hűtőipari Kutatóintézet, valamint az Országos Gabona- és Lisztkísérleti Intézet helyett fokozatosan létrehozták az Országos Húsipari Kutatóintézetet, a Konzerv- és Paprikaipari Kutatóintézetet, az Országos Malomipari és Terménytárolási Kutatóintézetet, valamint a Sütő- és Tésztaipari Kutatóintézetet. Az élelmiszeripar összességét érintő kutatásokra hivatott Központi Élelmiszeripari Kutatóintézet ilven előzmények után. 1959. július 1-én alakult meg. Az Intézetnek jelenleg technológiai, gépészeti és automatizálási, mikrobiológiai, kémiai, ipargazdasági, hűtéstechnológiai, valamint könyvtár és dokumentációs osztályai működnek. Az élelmiszeriparban — a nagyobb üzemekben is — mindig nagy szerepe volt a tapasztalatnak, évszázadok során kialakult szokásoknak. Érdekes módon azonban, noha egyes technológiák szinte ősréginek számítottak, a folyamatot vezető és végző technikusok és munkások lényegében nem tudták mi megy végbe az anyagban, nem ismerték magukat a folyamatokat. Ezért az új technológiák kidolgozásakor, a régiek korszerűsítésekor alapvetőbb fizikai, kémiai és biológiai kutatásokra volt szükség az egyes jelenségek megismerése végett. Az élelmiszertartósítási módszerek hatékonyságának növelése érdekében pl. meg kellett ismerni azt, hogy különféle fizikai hatásokra (hőkezelés, besugárzás, vízelvonás), ill. egyes vegyszerek hatására miképpen pusztulnak el a különböző mikroorganizmusok. Ha pedig ismernénk a baktériumspórák rendkívüli ellenállóképességének az okát, könnyebben lehetne módot találni az ellenálló spórák kialakulásának meggátlására vegv esetleg a spórák érzékenyebbé tételére. Ezért az Intézetben olyan 327
