Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
Az Élelmezésügyi Minisztérium intézetei
tekintetbe jövő konzervféleségek összetételét és gyártástechnológiáját vizsgálja. Évek során át számos líj tennék technológiáját dolgozta ki. Közülük legnagyobb jelentőségű az ún. zakuszka (szovjet előétel). Gyártástechnológiája szovjet dokumentáción alapszik, a hazai adottságok szerint módosítva (Balia F. és munkatársai). E termékből a konzervipar ma már évente több mint 5000 vagont gyárt és exportál. Jelentős exportcikké fejlődött a nyugati piacokra szállított pudding-szilva is. Kidolgozták még a gyermekétel-konzervek nagy választékát, valamint a cukorbetegek részére szánt gyümölcslevek gyártástechnológiáját. Meg kell említeni azokat az alapkutatásokat is, amelyek szükségesek voltak az empirikus konzervipari technológia felszámolásához és tudományosan megalapozott korszerű technológia kialakításához. Az Intézetben és jogelődjeiben kidolgozott mintegy 65 új vizsgálati módszer igen hasznosnak bizonyult a technológiai kérdések és a minőségellenőrzés megoldására. A mikrobiológiai kutatások pedig felderítették a romlást okozó mikroorganizmusok sajátságait és az ellenük való védekezés lehetőségeit. E csoporton belül foglalkoztak az élelmiszer-bámulások és -elszíneződések okainak vizsgálatával, a víz szerepének és kötésmódjának kérdésével, a nyersanyagok, ill. konzervipari termékek színanyagaival, a pektinek szerkezetével, az íz- és a zamatanyagok elválasztási lehetőségeinek vizsgálata során kidolgozták az aromát alkotó karbonil- és dikarbonilvegyületek meghatározásának módszerét stb. Feltétlenül említést érdemelnek a Konzerv- és Paprikaipari Kutatóintézetben, ill. jogelődjében kidolgozott új vizsgálati módszerek. Ilyen a Schulek—Spa nyár-féle C’-vitamin-meghatározási módszer dipiridiles eljárással. E módszer segítségével meghatározható a nyersanyagok és gyártmányok valódi C-vitamin-tartalma. Az ismert helyett egy jobb és specifikusabb módszert sikerült kidolgozni a kapszaicin meghatározására is. A Spanyár—Kiszelné-féle eljárás a benzoesav meghatározására szintén sokkal jobban bevált a gyakorlatban, mint a szakirodalomban addig ismertetett módszer. A Spanyár—Sándor né-féle bromatometriás módszer megfelelő pontossággal határozza meg a szorbinsav nevű tartósítószer mennyiségét. A Juhi-féle módszer az uronsav kvantitatív meghatározására ad az eddiginél jobb eljárást. Az uronsavtartalom meghatározására a pektinfélék mennyiségének megállapítása végett van szükség. Végül említsük meg. hogy a pektinek gélfokának meghatározására az Intézetben kidolgozott Kutz-féle módszert vették a magyar szabvány alapjául. Az Intézet egyik fontos munkaterülete az új, nagt' hozamú konzervipari nversanyagfajták felkutatása is (Kük Gy., Hühner It.). A bel- és külföldi növénvnemesítők által nemesített fajták nagt' választékából rendszeres munkával felkutatják a hazai konzervipar számára legmegfelelőbb zöldség- és gyümölesfajtákat. Szoros esrvüttműködésben a hazai nemesítőkkel, kritikai vizsgálat alá vették és technológiailag, valamint beltartalmilag rendszeresen vizsgálták az Intézetbe beküldött fajtákat, így a magyar iparnak ma már számos megfelelő paradicsom-, zöldborsó-, étkezési és fűszerpaprika-, zöldbab-, uborka- stb. fajta áll rendelkezésére. Ugyancsak rendszeresen kutatják a kiemelkedő tulajdonságú gyömölesöket. Sikerült is nagy festék- és aroma-anyag tartalmú cigánymeggyféléket találni, valamint rendkívül értékes tulajdonságú szamóca-, málna-, cseresznye-, kajszibarack-, őszibarack-, körte- és almafajtákat. Az illetékes mezőgazdasági intézményekkel és szervekkel együttműködve gondoskodnak a megfelelő fajták vetőmagjának, szaporítóanyagának termeléséről, ill. importjáról, valamint a termesztés megszervezéséről. A konzervgyárak termeltetési osztályaival, továbbá állami gazdaságokkal és termelőszövetkezetekkel együttműködve éveken át kis és nagv parcellás termesztési kísérleteket végeztek, részint a.fajták kipróbálására, részint pedig ökológiai tényezők 325
