Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
Az Élelmezésügyi Minisztérium intézetei
ill. testenként. Egy csupa ilyen új típusú testből álló cukoripari bepárlóállomást fogunk felállítani a legközelebbi jövőben. A berendezés tökéletesítése, fejlesztése — automatizálási tekintetben is — az Intézet feladata. Az ennek keretében, ill. a bepárlás tárgykörében végzett vizsgálatai folyományaként az Intézet rendszeresen tanulmányozza a hőbomlást tiszta cukoroldatokban és gyári le vekben a cukorgyártási technológia minden fázisában, ahol cukor a léminőség, a hőmérséklet, a tartózkodási idő vagy egyes anyagok felhalmozódása, ill. elkeveredése következtében elbomolhat. Ennek célja, hogy az eddig ismeretlen cukorveszteségek nagy részben ismertekké legyenek és az ebből kifolyólag szükségessé váló műszaki intézkedéseket megtehessék. A kémiai technológiában gyakorlatilag valamennyi iparág területén egyre nagyobb tért hódít az ioncserélő műveletek alkalmazása. A Cukoripari Kutatóintézet alapítása óta előharcosa volt az ioncserélő eljárások alkalmazásának, még hozzá nemcsak saját iparágában, hanem más élelmiszeripari ágazatokban is. Az Intézet kutatói dolgozták ki első ízben átfogó módon az ellenáramú ioncsere elméletét. Az Intézet különböző kísérletekkel igyekszik megvalósítani az ioncsere gazdaságos beépítését a cukorgyári sémába. így kidolgoztak egy eljárást pl. a nagy festékanyag-tartalmú cukoroldatok színtelenítésére, valamint a híglé kalciumtalanítására. Ezeknek az eljárásoknak a bevezetésével nemcsak a minőségi cukorkihozatalt tudják növelni, hanem jelentős átfőzési költségmegtakarítás is keletkezik. Xagymértékben segítette az ioncserélő technológia gazdaságos bevezetését az Intézetben kidolgozott új típusú ioncserélő oszlop. Ezzel a berendezéssel az ellenáramban végzett regenerálás révén csökkenthető az eljárások regenerálóanyagszükséglete, egyben a visszamosással kapcsolatos nagy mechanikai igénybevétel okozta gyantaporlódás is elmarad. A fokozottan egyenletes folyadékáramlás megvalósítása az áramlási rendellenességeket és az ebből adódó hátrányokat csökkenti. Az új berendezés és színtelenítési eljárás nagyüzemi alkalmazása állandóan terjed. Az Intézet nagy gondot fordít a cukorgyári műveletek önműködő szabályozásának elvi problémáira, a külföldi fejlődést is figyelembe véve. Az elvi problémák megoldása során megkezdték a vizsgálatokat annak tisztázására, mennyire alkalmasak az egyes cukorgyári műveletek jelenlegi alakjukban az önműködő szabályozásra. A J-diffúzió kialakításával együtt kidolgozták — és jelenleg is fejlesztik —ennek automatizálását : kialakítottak egy automatikus mésztej-adagoló berendezést, amely a nyerslé-átfolyással arányosan adagol és kezelőszemélyzetet vagy üzem közbeni tisztítást nem igényel (már megvalósították minden cukorgyárban). Az Intézet hazai sorozatgyártású automatizálási elemek alkalmazására törekszik, de ahol ilyenek nincsenek (speciális cukoripari érzékelők, egyes beavatkozó szervek), ott az Intézet dolgozza ki a szükséges elemeket. A nyersanyaggal kapcsolatos gyári műveletek automatizálása területén kidolgozták a lé- és gőzáramlást szabályozó csappantyúkat, pneumatikus membránemelőket, úszós csappantyús szintszabályozókat, pneumatikus hőfokszabályozókat, a folytonos kimenetű pneumatikus fajsúlymérőt a mésztej, sűrűié, finomítói oldatok mérésére (gyártásuk és bevezetésük folyamatban). Folyamatban vannak a munkák a mészoltás és a cukoroldás technológiájának megfelelő módosítására és egyidejűleg e műveletek automatikus szabályozására; előkészületeket tettek a bepárlás komplex szabályozásáig. A mikrobiológiai kutatás az Intézetben 1957-ben indult meg, s célja az volt, hogy egyrészt felkutassák a léüzem fertőzésnek leginkább kitett helyeit, másrészt hogy olyan könnyen alkalmazható fertőtlenítő eljárásokat dolgozzanak ki, amelyek során a hatásukban már kipróbált vegyszerek megfelelő berendezések segítségével 313
