Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)

A Könnyűipari Minisztérium intézetei

tében a szövetszerkezetben — fonalsűrűség, súly, vastagság, porozitás és térfogat­­súly tekintetében — jellemző hatás nem mutatható ki. bár várható volna, hogy a kisebb fajsúlyú PA legalább 25%-ban való alkalmazása változást okoz. Szilárdsági jellemzőkben — mind a fésűs mind a kártolt szövetekben — már kis mennyiségű PA is jelentős javító hatású. A PA-tartalom növelésével e javító hatás nagymértékben növekszik. Méretállandóság szempontjából a vizsgálati eredmények a PA egyértelmű hatá­sát nem mutatták ki, bár némely esetben a PA-tartalom növelésével a méretállan­dóság növekedését állapították meg. E tulajdonságra feltehetően az alkalmazott kikészítési eljárásnak nagyobb a hatása, mint az 5—25°0 PA-nak. A vasalási éltartósságra ily kis mennyiségű PA hatása erőteljesen nem érvénye­sülhet, bár e tulajdonság szempontjából is több esetben kisebb mértékű javító hatás mutatkozott. Fiziológiai tulajdonságok — lég-, hőáteresztés, száradási készség, vízfelszívó­dás— szempontjából a hatás jelentéktelen, mert az alkalmazott PA-mennyiség az egyes szövetsorozatokon belül a szövetszerkezetet, ill. a karaktert nem változtatta meg. így a fiziológiai jellemzők sem változhattak. A kifáradással szembeni ellenállóképesség — néhány kivételes esettől eltekintve, ahol feltehetően egyéb szövetszerkezeti vagy kikészítésben hatás érvényesült —-a kis PA-tartalmú gyapjú-, gyapjú—viszkóz szövetek esetén a PA-tartalom növekedé­sével nő. A fárasztási vizsgálatok tehát mind a fésűs, mind a kártolt szövetekben a PA-tartalom növelését indokolják mindaddig, amíg az nem megy egyéb tulajdon­ságok rovására. Végül meg kell említeni, hogy a gyapjúkeverékben lehetőleg oly viszkózszálakat kell alkalmazni, amelyek szakadási nyúlása megközelíti a többi komponensét. A polipropilénnel kapcsolatban a vizsgálat megállapította, hogy fizikai tulajdon­ságai alapján egyes textilipari gyártmányokhoz jól használható. Problémát jelent a ruházati szövetek szempontjából—a színezhetőségen kívül— a viaszos fogás, a PE-és PAN-hoz képest nagyobb gyűrődési hajlam és a viszonylag alacsony lágyulási-olvadási hőmérséklet. Ez utóbbi főleg a konfekcionáláskor és a háztartási vasaláskor jelent hátrányt, mert vasalása különleges figyelmet igényel, azonban nem megoldhatatlan. Ezek után nyilvánvaló, hogy a 40—50% polipropilén és 60—50% gyapjú keverékű fésűsszövetek ruházati célra való felhasználását döntő módon a gazdasá­gosság (ár) szabja meg. Nagyobb felhasználási lehetőség kínálkozik a kártolóipari szöveteknél — esetleg kisebb keverékarányban —-, valamint viszkózkeveréknél. A hazai viszonyokat figye­lembe véve, ez esetben is a gazdaságosság dönt, miután a „Danulon” e célra való fel­­használása —- fizikai-kémiai szempontból is — előnyösebbnek látszik. Hőérzékenysége, gyűrődési hajlama és viaszos fogása nem jelent hátrányt egyes lakástextil és háztartási, sőt kötőszövő ipari cikkeknél, amelyeknél viszont egyéb előnyös tulajdonságai — fajsúly, szilárdság, rugalmasság, termoplasztikusság, kopásállóság, könnyű tisztíthatóság stb. — jól érvényesülhetnek. Végül nézzük meg, hogyan viselkedik a poliészter. A vizsgálati eredmények összefoglalása alapján kétségtelenül megállapítható, hogy a poliészter—gyapjú-keve­­rékű szövetben a poliészter a szövet fizikai-mechanikai tulajdonságainak többségét pozitív irányban befolyásolja. Ennek mértéke egyes tulajdonságokban olyan nagy­ságrendű, ami a ruházati szöveteknél gyakorlatilag nem is használható ki, ill. szük­ségtelen. Ezzel szemben a túlzott poliészter szál tartalom a szövet fogását kedvezőt­lenül befolyásolja. 304

Next

/
Thumbnails
Contents