Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Könnyűipari Minisztérium intézetei
vizsgáló és véleményező munka, a tudományos kutatás és kísérletezés, s mindezekkel kapcsolatban a szükséges közgazdasági tevékenység ellátása. E munka jellegét az határozza meg, hogy az egyes tanácsi vállalatokat irányító megyei tanácsok ipari osztályain nincsenek olyan szakemberek, akik egy-egy ágazat fejlesztéséhen a tudományos kutatást végezhetnék, noha a vizsgálatok technológiai színvonalának emelése megköveteli, hogy a külföldön vagy a hazai gyáriparban elért eredményeket ott is bevezessék. Ezeknek a tapasztalatoknak az összegyűjtése, értékelése és a tanácsi ipar viszonyainak megfelelő alkalmazása természetesen csak központosított formában gazdaságos, a rendelkezésre álló személyi és tárgyi (berendezés, műszerek) kapacitás csak centralizált formában működhet gazdaságosan. Az sem vitás, hogy új technológiák és új anyagok bevezetése sokkal könnyebb, ha azt egy erre megfelelő intézet könnyen érthető formában adja át a vállalatoknak. Ez jelen esetben annál is fontosabb, mert a tanácsi vállalatok többsége nem rendelkezik olyan szakembergárdával, mint általában a nagyipar. Ha már most az Intézet eredményeiről beszélünk, az 50-es éveket elsősorban a tőzeg- és az ipari szervestrágya termeléssel kapcsolatos kutatás sikerei jellemezték. Mindkét termelési ágazatot az 1950-es években kezdték kialakítani. A tőzegtermelés alapanyagbázisa a jelentős — mintegy 50 millió t — tőzegvagyon, az ipari szervestrágya-termelés pedig a más célra gazdaságosabban fel nem használható települési és ipari hulladékanyagokat ártalmatlanítja és dolgozza fel trágyává. Ugyanakkor ellátja a nem csatornázott települések tisztítási munkáit is. Az ezzel kapcsolatos munka igm sokrétű volt. Az Intézet közreműködött a tervek kialakításában, a beruházások megtervezésében és lebonyolításában, a termelési szervezet kialakításában, részt vett a szabványok, a technológiai irányelvek kidolgozásában. Mindezt csak azért említjük, mert az Intézet közreműködése nemcsak a kutatási munka ellátását jelentette, hanem annál sokkal többet, s ha csak a kutatásról számolnánk be a kép egyoldalúvá válna. Eveken át foglalkozott az Intézet az organominerális foszfát műtrágyákkal. 1953-ban ui. elhatározták, hogy ezeknek a trágyaféléknek a termelését nagy arányban fejleszteni fogják, ugyanakkor azonban kétségek merültek fel, hogy megfelelő kutatással és kísérletekkel megalapozták-e ezt a fejlesztést. 1950-től 1960-ig az Intézet egyik legfontosabb feladatának tekintette ennek a kérdésnek tisztázását. Széles körű laboratóriumi vizsgálatokkal, szabadföldi kísérletekkel, a külföldi és hazai kutatóintézetek idevonatkozó eredményeinek feldolgozásával kimutatta az Intézet, hogy a nagyarányú gyártásfejlesztési program végrehajtása nem célszerű, mert az ellenőrző kísérletek nem igazolják a korábbi kedvező eredményeket, ezeknek a trágyaféléknek a termelése nem gazdaságos. Az Intézet terjedelmes tanulmányban dolgozta fel az erre vonatkozó kutatási munkáit, és ezt megvitatásra a Magyar Tudományos Akadémia elé terjesztette. Az Intézet jelentős eredményei közé tartozik a hazai tőzegvagyon feltérképezése és felmérése. Az ezzel kapcsolatban éveken át végzett munka lehetővé tette, hogy összeállítsa az országos tőzegkatasztert, amely képet ad hazánk tőzeg- és lápföldvagyonáról, annak területi elhelyezkedéséről, minőségéről stb. A vállalatok az Intézet által készített alaptérképek felhasználásával termelik a tőzeget. Az Intézet eredményei között kell megemlíteni a tőzegvagyon pusztulásának mértékére vonatkozó vizsgálatokat is. A külföldi irodalom és a hazai tapasztalatok azt mutatják, hogy tőzegvagyonunk a természeti pusztító erők hatására is állandóan csökken. Nem tudtuk azonban mennyiségileg jellemezni ennek a pusztulásnak mértékét és azt, hogy mely tényezők milyen mértékben befolyásolják. Több éves vizsgálatok alapján az Intézet tájékoztató jellegű adatokat nyert annak megítéléséhez, hogy 285
