Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Könnyűipari Minisztérium intézetei
Ennek alapján javasolták, hogy az üzemekben keletkezett nagy mennyiségű asztalosüzemi forgácshnlladékot a nagyüzemi gyártásban is hasznosítsák. Jelentősek még a cser, tölgy és bükk felhasználására vonatkozó kísérletek is. Mint említettük, hazánkban elsősorban ilyen anyagok állnak rendelkezésre, szemben más országokkal, ahol a tűlevelű fafajokból van nagyobb mennyiség. A forgácslapipar világviszonylatban fenyőfa bázisra épül, s ezért a keménylombos fafajok felhasználására vonatkozó kutatások háttérbe szorultak ez ideig. A hazai kutatásnak az a célja, hogy megállapítsa, milyen tulajdonságú lapokat lehet keménylombos fafajokból előállítani, és melyik a legalkalmasabb technológia ezeknek az anyagoknak a felhasználására. Az eddigi kísérletek eredményeiből máris megállapítható, hogy a szóban levő fafajok alkalmasak forgácslapgyártásra. A félüzemi kísérletek azt mutatták, hogy nyárfából pl. a fenyőfánál is jobb minőségű forgácslap készíthető. Ha a forgácslap kétoldali borítórétegét fenyőből vagy nyárból készítik, a bükk-, cser- és tölgyfa középrétegként igen jól felhasználható. Igen szerencsésnek mondható a nyár borítórétegből és a bükk középrészből készített háromrétegű forgácslaptípus. A Faipari Kutatóintézet a faipari ragasztóanyagok fejlesztése területén már korábban jelentős eredményeket ért el. Az ez irányú kutatások egy korszerű karbamid—formaldehid polikondenzációs műanyag faragasztót eredményeztek, amelyet a műanyagipar Arbacoll F. K. C. néven hoz forgalomba. Ebből ma már havonta több száz tonnát használnak fel. Ez az új műanyag ragasztó új technológiai feladatok megoldását tette lehetővé. Ezek között a rádiókávagyártás korszerűsítését és a hiüladékfurnirból készült rétegelt felépítésű hajlított bútoralkatelemek előállítását említjük meg. A ragasztás meggyorsítása céljából előtérbe kerül a nagyfrekvenciás melegítés, amely azonban szükségessé tette a ragasztóanyag továbbfejlesztését is. Nagyfrekvenciás ragasztás esetén ui. a ragasztó hőérzékenységét növelni kell anélkül azonban, hogy a fazékidő az üzemi termelésben minimálisan megkívánt 12 óra alá csökkenjen. A kötési idő és a fazékidő hányadosának tehát minél kisebbnek kell lennie. A nagyfrekvenciás ragasztásnál ez a hányados jellemzője a gyantának. Az eddig használt gyanták e téren nem elégítették ki a kívánalmakat, ezért szükségesnek mutatkozott a hőérzékenység fokozása. Ezt egyrészt a gyanta készítési körülményeinek változtatásával, másrészt olyan anyagoknak a gyantához való adagolásával kísérelték meg, amelyek 100 C° körük hőmérsékleten megváltoznak. A gyanta készítési körülményei között a pH-nak van jelentős szerepe, ezért a vizsgálatokat erre koncentrálták. Megállapították egyrészt, hogy a 100 C°-on mért kötési idő alakulásában a gyanta elő-Automata szárítóberendezés vezérlőberendezése 281
