Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Könnyűipari Minisztérium intézetei
jelentőségét mutatja, hogy a különböző műfák kutatására külön osztályt szerveztek. A farost lemez és forgácslapgyártás kutatása egyébként laboratóriumi szinten 1951- ben kezdődött, félüzemi szinten 1953-ban. Az 1951—1955-ig terjedő időszakban a munka inkább alapkutatás jellegű volt, és a kísérletek második szakasza lényegében 1956-ban kezdődött meg, amikor a félüzemi kísérletek megvalósításával felszínre kerültek a nagyüzemi gyártással kapcsolatos problémák. Egy csehszlovákiai tanulmányút alapján 1950-ben azt kezdték vizsgálni, hogy milyen típusú forgácsanyag a legalkalmasabb a Csehszlovákiában megismert „Bukasz” típusú forgácslap gyártására. A kezdeti időszakban különösen a nyárfa vizsgálatára fordított jelentős munkát az Intézet. Ennek keretében tisztázta és világviszonylatban is úgyszólván első között megállapította, hogy a nyárfa mind farost, mind forgácslap-alapanyagként felhasználható. Az 1950-es években a műgyanta ragasztók ipari előállítása, ill. a korszerű ragasztóanyag-ipar megteremtése okozta az egyik legnagyobb problémát az iparág fejlesztését illetően. A kutatások első időszakában, így a „Bukasz” típusú forgácslap gyártásához nem is műgyantákat, hanem állati fehérje alapú ragasztókat (véralbumin stb.) használtak. Ezek a kísérletek igazolták a szakirodalomban már akkoriban közzétett megállapítást, amely szerint a fahelyettesítő anyagok ipari gyártásának alapfeltétele a műanyagipar fejlődése, ill. a műgyanta kötőanyag előállítása. Minthogy a hazai kísérletek a véralbumin felhasználása tekintetében kedvezőtlen eredménnyel jártak, az Intézet központi feladata az 1951—52-es években a megfelelő ragasztóanyagok kikísérletezése volt. Ez a kísérleti munka lényegében 1955-ig elhúzódott. A kutatással egy időben kezdték el hazánkban egy farost lemez és egy forgácslap-üzem beruházását is, ebben a Kutatóintézet közreműködött, a gyártási technológia különféle műszaki kérdéseinek tisztázásával. E munka keretében 1955-ig hét zárójelentés készült az Intézetben, amelyek feltárták a farost- és forgácslapgyártás akkori irodalmát és ismertették a hazailag számításba jövő műgyanta- és forgácslaptípusokat. Az Intézet 1951—55-ig elvégzett kutatómunkája nyomán határozták el, hogy forgácslap-kísérleti üzemet létesítenek Pesterzsébeten a gyártástechnológiai problémák részletesebb tanulmányozására. A kísérleti üzem fő feladata az volt, hogy az épülő forgácslap-üzemeknek nyújtson segítséget gyártmányaik műszaki tulajdonságainak és minőségének állandó javításában és a gyártás gazdaságosabbá tételében. E határozattal indult meg a fahelyettesítő anyagok, így elsősorban a forgácslapgyártás technológiáját alapvetően befolyásoló különféle tényezők szerepének tisztázása, ill. az erre irányuló kutatómunka. A kísérleti üzem 1956 tavaszán kezdte meg munkáját. A kutatási feladatokon kívül a kísérleti üzemnek termelési feladata is volt. Az első évben kh. 300 m3, később 1959-ben már 1100 m3 forgácslapot állítottak elő. A kutatások ebben az időben Faforgácslap gyártó laboratóriumi gépsor részlete 279
