Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Könnyűipari Minisztérium intézetei
Nagy jelentőségű kutatásnak minősíthető „A fapusztító gombák károsodásának elterjedése és a károsodások megszüntetése a magasépítészetben” c. téma, amelynek keretén belül különböző könnyűipari gyárak (Kőbámrai Textilipar, Lódén Posztógyár, Pannónia Szőrmegyár stb.) faszerkezetét, továbbá különböző műemlékek tetőszékét és teherhordó szerkezetét, valamint iskolák és kórházak beépített faanyagát vizsgálta az Intézet, s vizsgálatainak eredményét a tervező és kivitelező vállalatok rendelkezésére bocsátotta. A faanyagvédelemmel kapcsolatos feladatokban Bálint Gyula kiemelkedő munkát végzett. Térjünk most rá a faanyagok és fahelyettesítő anyagok fiziko-mechanikai tulajdonságainak megállapításával kapcsolatos kutatásra, amely elsősorban a forgácslapokra, farost lemezekre és enyvezett lemezekre terjedt ki. E kutatások során vizsgálták a cserfa fizikai és szilárdsági tulajdonságait is. Ezt a hazánkban meglehetősen elterjedt és ma már egyre sokoldalúbban hasznosított fafajt tájegység, átmérőcsoport és törzsrész szerint csoportosítva nézték abból a célból, hogy tulajdonságainak megállapításával segítsék felhasználási területének kiszélesítését Az Intézet kutatásai bebizonyították, hogy mechanikai tuljadonságok szempontjából a cserfa igen közel áll a tölgyfához, és fizikai tulajdonságai sem sokkal rosszabbak a tölgyfa fizikai tulajdonságainál. Az Intézet ezzel a megállapítással jelentős mértékben hozzájárult a cserfa felhasználási területének bővítéséhez. Az Intézet igen változatos munkájából most a fanemesítéssel kapcsolatos kutatásokat és eredményeket említjük, mégpedig elsőnek egy olyant, amelyre az Intézet még 1957-ben szabadalmat kapott. Az iróngyártáshoz a gyárak külföldről importált faanyagot használtak fel, éspedig afrikai cédrust és kaliforniai incens cédrust. Ezek a fajták nehezen szerezhetők be és áruk magas. Beszerzésük mégis szükséges volt, mert hazai faféleségeink nem bizonyultak alkalmasnak jó minőségű Írónők gyártására. A jó minőségű iróniától lú. azt kívánjuk, hogy legyen jól faragható, ilyen tulajdonságuk pedig csak a megfelelő lágy fáknak van. Hazai fafajaink közül a hárs és éger közelítik meg leginkább ezt a követelményt, azonban még ezek a fák is túl kemények ahhoz, hogy belőlük jó minőségű irónt lehessen gyártani. Az eljárás az éger és a hárs fájának lágyítását valósítja meg termikus behatással. A termikus behatásra a fában levő lignin és más inkrusztáló anyagok destrukciós folyamaton mennek keresztül, és a fa higroszkópos anyagainak egy része kilúgozódik. Ezek a vegyi folyamatok megváltoztatják a fa fizikai és mechanikai tulajdonságait, csökkentik a fa nedvszívó képességét és szilárdságát. Az így kezelt fa szilárdsága 40%-kal csökkenthető. A fa lágy, könnyen faragható és alaktartó lesz, és ezáltal teljes mértékben alkalmas az import cédrusféleségek pótlására. Színe a cédruséhoz hasonló. Az eljárást irószeriparunk megvalósította, és bevezetése óta a költséges cédrusimport teljes mértékben feleslegessé vált. A szabadalom kidolgozásában Barlai Ervin ig. helyettes (jelenleg nyudíjas) végzett kiemelkedő munkát. Igen fontosak azok a faanyag-takarékosságot célzó kutatások, amelyek új, nagy kihozatalt biztosító vágáselmélet kidolgozását készítették elő. így az évek során lehetővé vált a fűrészáru-kihozatal jelentős fokozása. Az ezzel kapcsolatos munkák választ adtak arra a régóta kutatott kérdésre is, hogy fenyő fűrészáru termelés esetén a prizmázás vagy az élesvágásos termelési mód eredményez-e nagyobb kihozatali. Bebizonyították, hogy ha az 0 27 cm-nél kisebb, minden esetben élesvágást kell alkalmazni, 27—30 cm 0-jű rönktartományban a célszerűség szempontjai szerint tetszőlegesen alkalmazható az élesvágás vagy a prizmázás, 21 cm-nél nagyobb rönkátmérő esetében pedig mindig prizmázni kell. Ezzel a technológiai előírással valósítható meg a legnagyobb kihozatal, ill. a leggazdaságosabb termelés. 277
