Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Könnyűipari Minisztérium intézetei
hatás mellett a paraffin-oxidátumok felhasználása nagy hátránnyal is járt: a láncszakadásból származó kismolekulájú részek átható szaga a bőrökön is érezhető volt, és ezt a szagot nem tudták kiküszöbölni. Később a Lardoline Gyár a Bőripari Kutatóintézettel karöltve újfajta paraffin oxidátumot állított elő, amelynek savszáma általában közel volt a 100-hoz. Az új kiindulási nyersanyaggal 1957-ben kezdődtek meg a kísérletek. Kisebb savszámig oxidálnak, mivel a további oxidáció nagy nehézségeket okoz. Az üzemi technológia 155 C°-on indul, majd kb. 142 C°-nál 8—10 órás fúvatást alkalmaz 40—50-es savszám eléréséig: a szükséges levegőmennyiség 400 m3/k, katalizátorként ez esetben is permanganát szerepel. Az ily módon kapott anyagot petroxnak nevezték el, kénsavas szulfonálási termékét pedig szulfopetroxnak. A petrox analízise azt mutatja, hogy mindig aránylag nagy mennyiségű észtert, laktont tartalmaz. A lánc széthasadása feltehetőleg kisebb mértékű, mint a paraffin oxidálásakor, és ez teszi lehetővé az észterek és oxi-zsírsavak feldúsulását. Az oxidált paraffinban kevesebb oxi-zsírsav található; az oxi-zsírsavak a szappangyártásnál károsak, viszont a bőr zsírozásánál teltebb, jobb készárut eredményeznek. A petrox több peroxidos anyagot is tartalmaz, mint az oxidált paraffin. Ez feltehetően a kettős C == C kötések jelenlétére vezethető vissza, amely az oxidáció kiindulási anyagában — a paraffintól eltérően — 12—16 körüli jódszámokat ad. Ez elősegíti a hidrogén-peroxid-képződést, amely a keletkező savakkal persavakon keresztül oxi-zsírsavakat ad. A fúvatás folyamán valószínűleg újabb telítetlenségek jönnek létre, mivel a peroxidtartalmú anyag jódszáma is 14—15 körül mozog. Már az első kísérletek során kiderült, hogy a petrox maga jóval kisebb szaghatású, mint az oxidált paraffin, a vele zsírozott bőrök pedig gyakorlatilag szagtalannak bizonyultak. Az ilyen bázison előállított zsírozóanyagok tehát előnyösen különböztek az eddigi kísérletek során kipróbált anyagoktól. A petrox aránylag nagy oxi-zsírsav-tartalma sima szulfonálást tesz lehetővé. A petroxot 20% körüli koncentrált kénsavval vagy óleummal szulfonálják 50—70 C°-on. Mosás után nátrium-hidroxidos semlegesítéssel állítják be 7—8 körüli pH-értékre. Az ilyen módon előállított massza összes zsírtartalma 50%-nál nagyobb, szulfonálási foka pedig 15—20 körüli. Most kezdi használni bőriparunk az új, szintetikus zsírozóanyagokat, amelyeknek sok előnyös tulajdonságuk van a természetes zsiradékokkal szemben, nem beszélve arról, hogy felhasználásuk nagy mennyiségű természetes zsiradékot — elsősorban napraforgóolajat — szabadít fel exportcélokra. Ami a cipőipart illeti, az ezzel kapcsolatos kutatómunkák közül elsőnek említsük meg a kaptafa és a cipőalkatrószek normalizációját. Az Intézet kidolgozta a gyermekek, valamint a felnőttek lábbelijéhez szükséges kaptafák típusait. Ezek a kaptafák három bőség sorozatban készültek, a szakorvosok által előírt követelményeknek megfelelően, azzal a céllal, hogy az így készült cipők alkalmasak legyenek a láb egészségének megóvására. A kaptafák sarokrésze megfelelően keskeny ahhoz, hogy a láb sarkát és lágyrészét rugalmasan tartsa. Emellett figyelemmel voltak arra a követelményre is, hogy a lábujjak szabad mozgását a kaptafa lehetővé tegye. Megállapították a gyermekláb korbeli karakterisztikájának egyenleteit, amelyek segítségével a láb hosszából számítható a bütyök kerületi mérete és a bütyök szélessége, a II. metatarzális középtől kiindulva a belsőbütyök, valamint a külsőbütyök helyzete, az orr szélessége, a kisujj helyzete, a sarok szélessége, a nagyujj magassága és még néhány olyan lábméret, amely alapot ad az egészséges láb megóvására alkalmas kaptafa talprészének, valamint felső méreteinek megállapítására. 267
