Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Magyar Tudományos Akadémia intézetei
A nagyvákuumot előállító egység egy 10 m3/h teljesítményű forgó szivattyúból és egy frakcionáló típusú, 200 1/s szívósebességű olajdiffúziós szivattyúból áll. Az elővákuumot és a nagyvákuumot termoelektromos, ill. Penning-típusú vákuummérővel mérik. Az olajdiffúziós szivattyút elektropneumatikus szelep védi áramkimaradás esetén és félautomatikus jelzőberendezés, hűtővíz kimaradásakor. Ez a vákuumberendezés a forgószivattyú kivételével teljesen házilag tervezett és készített eszközökből, valamint műszerekből áll. A berendezés a gyorsítócsőben 5 • 10~6 torr végvákuumot képes létesíteni, ill. az ionforrás működése esetén 1 • KA5 torrt. Előzetes számítások szerint az adott trícium—cirkónium céltestre vonatkozólag, az ionforrás 100%-os protontermelése mellett, a várható neutronhozam 108 n/s/pA ionáram. Az utóbbi időben egyre nagyobb tért hódítanak a szcintillációs számlálók. Különösen a gamma-sugarak számlálása terén mutatkoznak előnyei a többi számlálótípussal szemben. Energiától függően a gamma-sugarakat 30—100%-os hatásfokkal számlálja, szemben a GM-cső 1—2%-os hatásfokával. A felbontóképesség, megfelelő foszfor használata esetén, könnyen eléri a 10“9 s-ot. További nagy előnye, hogy proporcionális számlálónak is használható, ami azt jelenti, hogy gammasugarak energiájának meghatározására is alkalmas. Megfelelő szcintillátor használata esetén neutron, proton és egyéb részecskék is számlálhatok vele. Az Intézetben kidolgozott szcintillációs számláló és gamma-spektrométer használható gamma-spektrumok automatikus felvételére. Egyes egységei külön feladatok megoldására is alkalmasak. A szcintillációs számláló egyik része különösen jól felhasználható gamma-részecskék számlálására. Megfelelő szcintillátor felhasználásával bármilyen radioaktív sugárzás detektálására alkalmas, a mérések automatikus elvégzése pedig a rutinmérések meggyorsítását teszi lehetővé. Atommagok gerjesztett energianívóinak mesterségesen gyorsított részecskékkel keltett magreakciók útján való vizsgálatához egy 2 MV névleges feszültségű szabadtéri VanrleGraaff-generátort építettek az Intézetben. A következőkben beszámolunk a nagyfeszültségű generátornak s a vele összeépített gyorsító rendszernek tervezése és felépítése során alkalmazott módszerekről, s azokról az eredményekről, amelyeket a berendezés konstruálásával, ill. üzembe helyezésével kapcsolatban végzett mérésekből nvertek. Az egyes részletkérdések tárgyalása előtt megadjuk a generátor általános leírását. A szokásos megoldásoktól eltérően a generátor függesztett elrendezésű. A 2 m átmérőjű gömb alakú nagyfeszültségű elektród függesztői „Ganz-Pabit” bakelitpapír csövekből készültek, az egyes elemek csatolási helyeit alumínium gyűrűk fedik. A függesztők között foglal helyet a töltőszalag, amelynek meghajtása a gyorsítóhelyiség fölött levő töltőhelyiségben van és ugyanitt töltik fel. Az ionforrás és tápegységei a nagyfeszültségű elektród belsejében vannak elhelyezve, ezek a tápláló elektromos energiát a szalag által hajtott egyfázisú váltakozó áramú generátortorból nyerik. A gömb alatt felépített négytagú inhomogén terű gyorsítócső porcelán szigetelők belsejében vákuumba helyezett immerziós ionoptikai hengerlencsékből áll, az elektródoktól a teljes feszültséget paraffinba ágyazott ellenálláslánc osztja le. A vákuumot létesítő olajdiffúziós és rotációs szivattyú a gyorsítóhelyiség alatt levő targethelyiségben van elhelyezve. Itt észlelik a fellépő magreakciókat, s itt helyezik el a generátort vezérlő egységeket. A feszültséget rotációs voltmérővel mérik. A különböző részecskegyorsító berendezések a magfizika legfontosabb eszközei, amelyekkel a mesterséges atommag-átalakításokat és az egyes elemi részek mesterséges előállítását végzik. Az Intézetben is előadódott egy viszonylag nagyobb teljesítményű gyorsítóberendezés építésének a szükségessége, mivel egy 100 kV-os ún. neutrongenerátoron kívül más gyorsító nem volt. A probléma megoldására leg-23
