Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Kohó- és Gépipari Minisztérium intézetei
A négyszögletes hiszterézisgörbéjű ferriteknek a hasonló mágneses jellemzőjű fémes mágnesekkel szemben még az az előnyük is van, hogy nagyon kis helyet foglalnak el és előállításuk olcsóbb. A beépítésre kerülő alkatrészek igen kis méretű gyűrűk vagy különböző alakú transzfluxorok. A Vasipari Kutatóintézetben a négyszögletes hiszterézisgörbéjű ferritanyagoknak olyan típussorozatát dolgozták ki, amelyen belül a koercitív erő 1,2 Oe-től 0,35 Oe-ig fokozatosan csökken. Azokat az összetételeket, amelyeket ez az ún. négyszögletes hiszterézisgörbe jellemez, a MgO—MnO—Fe203 háromalkotós rendszerben találták meg, egyes típusoknál kevés CaO és ZnO hozzáadásával. A „Mágneses emlékező kapcsolásokhoz alkalmas ferritanyagok kidolgozása” témával az Intézetben 1956-ban kezdtek foglalkozni, s ennek eredményeképpen a külföldi típusokkal jól egyező tulajdonságú anyagokat állítottak elő. A következő években ezeket a típusokat a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár, a Telefongyár és a MTA Kibernetikai Kutatócsoportja legkülönbözőbb berendezéseiben alkalmazta. Jelenleg a kidolgozott típusokból a váci Híradástechnikai Anyagok Gyára négyfajta négyszögletes hiszterézisgörbéjű ferrittípust üzemszerűen gyárt. A stratégiai nyersanyagok-—mint pl. Ni, Co, Cu — hiánya miatt széles körű kutatás kezdődött e nyersanyagokat nem tartalmazó permanens oxidmágnesek előállítására. 1952-ben a Philips-laboratórium kutatásainak eredményeképpen jelent meg a világpiacon az első oxidkerámiai alapon készült permanens mágnes. A báriumferrit mágnesek kristályainak kémiai összetétele BaO • 6 Fe203, tehát nehezen beszerezhető importfémet nem tartalmaz. A báriumatomok helyettesíthetők ebben a kristályszerkezetben ólommal vagy stronciummal. Ennek a három elemnek az ionrádiusza ixi. közel azonos az oxigén ionrádiuszával, gyakorlatilag azonban csak a báriumferrit jön számításba. Az 1955-ben elkezdett kísérletek célja a bárium-ferrit mágnesek gyártástechnológiájának kidolgozása és az ipari alkalmazási területek megkeresése volt. A kutatás eredményeképpen a hazai izotróp bárium-ferrit mágnesek gyártása 1957-ben kezdődött meg. Vörös vas-oxidból (Fe,203) és bárium-karbonátból (P>aOO:i) kiindulva, porkohászati eljárással állítják elő. Minthogy Rudabánya környékén jelentős baritelőfordulások vannak, aránylag olcsó, teljesen hazai anyagokból készül. Az izotróp, vagyis irányítatlan bárium-fenitek kidolgozása után az Intézetben kidolgozták az anizotrop, vagyis mágnesesen irányított típusokat is. Az ipari gyártást a Kőbányai Vas- és Acélöntődében vezették be, ahol e célra külön üzemrész épült. Ez a gyár látja el a felhasználó üzemeket bárium-ferrit mágnesekkel. Jelenleg a hazai termelés már mintegy évi 200 tonna, amivel jelentős mennyiségű kobalt és nikkel behozatalát takarítjuk meg. Foglalkoztak az Intézetben nagy permeabilitású vas—nikkel-ötvözetekkel is: először a Fe—Ni—Mo alapú ötvözetekkel (Permalloy B és Permalloy C), majd pedig a Szupermalloy-nak nevezett, 79% nikkel- és 5% molibdéntartalmú ötvözettel is. A kísérletek során Permalloy C ötvözettel 30 000 és a Szupermalloy-jal 70 000 kezdeti permeabilitást értek el. Különös jelentőséget nyert a tömegben gyártott Permalloy C hőkezelésének kidolgozása nitrogénatmoszférában, amellyel 20—26 000 kezdeti permeabilitást sikerült elérni, mégpedig az üzemi gyártásból származó több tonnás mennyiséggel minden anyagválogatás nélkül, amikor is a kezdeti permeabilitás 20 000 alá csak ritkán esett. Ezt az értéket azelőtt csak drága és nem veszélytelen hidrogénes hőkezeléssel lehetett elérni. A kísérleti anyagokat precíziós áramváltókban, mágneses erősítőkben stb. jó eredménnyel használják fel. A Permalloy B-t és Permalloy C-t a Csepeli Fémmű 1960 óta üzemszerűen gyártja. 255
