Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Kohó- és Gépipari Minisztérium intézetei
Az Intézet vezetősége gondot fordít — állandó szemináriumok keretében — a rendszeres tudományos továbbképzésre és az alapvető kutatási területeken a fontosabb eredmények megvitatására. Az Intézet tudományos munkáit szemináriumi fokon intézeti tanulmány, ill. — a továbbképzés céljaira — szemináriumi füzetek formájában teszik közzé. A tudományos dolgozatokat sokszorosított formában, kis példányszámban a Távközlési Kutatóintézet Közleményei publikálja. Az Intézet munkatársai a mikrohullámú hírközléssel kapcsolatos munkáikat 1959-ben és 1962-ben, az első és a második Mikrohullámú Összeköttetések Kollokviumon ismertették. A kollokviumokon a rendszeranalízis, a mikrohullámú technika, a mikrohullámú elektroncsövek és félvezetők, az elektronikai áramkörök és a rendszermérések kérdéseit külföldi és hazai intézetek képviselői vitatták meg. A második kollokviumról több nyelven az Acta Teehniea Ac. Sc. Hung. 1963. évi kötete, angol nyelven az Akadémiai Kiadó kiadványa (Proc., 2nd. Coll. on. Microwave Communication) számol be. TÜZELÉSTECHNIKAI KUTATÓI X T É Z E T Amikor már nagyjából kialakult a magyar kutatóintézeti hálózat, kiderült, hogy szükség van egy olyan kutatóintézetre is, amely a kohászat és más melegüzemek tüzeléstechnikai feladatainak megoldásával foglalkozik. Dr. Diószeyhy Dániel professzor Makoldy Mihály és Mátrai László segítségével ezért már 1956-ban tanulmányt készített, amely vázolta a megszervezendő kutatóintézet feladatait és szervezetét. Voltaképpen ennek a tanulmánynak az alapján határozta el azután a Kohó- és Gépipari Minisztérium a Hőtechnikai Kutatóállomás megszervezését. A Minisztérium renclelete alapján indult meg azután a Kutatóállomás munkája 1958. január 1-én. Az alapító rendelet szerint a Kutatóállomás feladata a már megjelölt működési területen belül a leggazdaságosabb gáz-, olaj- és szénporelégető berendezések kialakítása, valamint jellemző tulajdonságaik bemérése. További fontos feladat az olajszivattyú, szűrő, előmelegítő és túlhevítő vizsgálata, továbbá az olajszállítás, -tárolás, -lefejtés tanulmányozása, korszerűsítése. Ezenkívül azonban foglalkozni kellett elméleti kérdésekkel is, mert ezek nélkül nincs fejlődés. Ilyenek a láng szerkezetének és az égési sebességet befolyásoló tényezőknek, valamint a kemencékben és ezek tartozékaiban lejátszódó áramlási viszonyoknak tanulmányozása, modellekkel való vizsgálata. Felmerült az a kérdés is, hogy hol állítsák fel az Állomást. Több érv szólt amellett, hogy a Kutatóállomás kettős szerepet tud betölteni akkor, ha a Miskolcon működő Nehézipari Műszaki Egyetem területén szervezik meg. Egyrészt a borsodi nehézipari bázis sok lehetőséget nyújt alapvető népgazdasági és technikai kérdések megoldására, másrészt a mérnökképzés színvonalának emeléséhez és a tudományos kutatógárda kifejlesztéséhez is hozzájárulhat. így esett a választás Miskolcra, közelebbről az Egyetemváros területére. A Hőtechnikai Kutatóállomás az első két évben nagy részben a Tüzeléstechnikai Tanszék területén, annak felszerelésével és külső tudományos munkatársakkal működött. 1960 elején kezdődött el az önállósítás, amennyiben ettől kezdve az volt a törekvés, hoey az Intézet megépítéséig a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Tüzeléstani és Vaskohászattal Tanszékének területén, de elkülönített helyiségekben; 237
