Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)

A Kohó- és Gépipari Minisztérium intézetei

helyétől kis távolságra, két egymással ellentétes irányban mozgó gamma-kvantumot kelt. Két egymással szembeállított szcintillációs detektor érzékek ezt a sugárzást. A detektorok után kapcsolt mérőberendezés a két oldalról kapott jelek számának összehasonlítása révén megállapítja, hogy az észlelt feldúsulási hely a vizsgált testrész, pl. a fej szimmetriasíkjához képest melyik oldalon fekszik. A műszer kidolgozói Aclamis Béla, Gulyás Jenő és Helyes Géza voltak. Az izotópos diagnosztikai műszerek kidolgozásának megindításával szinte egy­idejűleg jelentkezett az igény komplett, minden izotópos diagnosztikai vizsgálatra alkalmas orvosi laboratórium kidolgozására is. Ezekben a laboratóriumokban elvégez­hetővé válik a jóddiagnosztikai és haematológiai vizsgálatoktól kezdődően, a cirkulo­­gráfiás vizsgálatokon át, a szcintigráfiás vizsgálatokig bezárólag a legtöbb számottevő izotópos diagnosztikai eljárás. Az orvosi műszerkutatás nem szűkült le csak az izotópos diagnosztikai műszerek kidolgozására, hanem az Intézet optikai és finommechanikai hagyományaiból ki­indulva, valamint a korszerű vákuum- és sugárzástechnikai tapasztalatokra támasz­kodva a röntgendiagnosztika területén is jelentős lépést tett. E munka eredménye­ként megszületett az első hazai röntgenképerősítő cső, amely a MEDICOR jó hírű röntgenberendezéseinek továbbfejlesztése. A képernyőn előállított kép a szokásos röntgen fluoreszcens képeknél fény­­erősebb és jobb felbontású. A röntgenképerősítő cső alapvető jelentőségű a gyógyá­szatban. Röntgendiagnosztikai alkalmazása kb. 30-szor kisebb sugárdózis haszná­latát teszi lehetővé. A nagy felbontású és fényerős kép televízió segítségével továbbít­ható vagy filmre vehető. Ezen előnyök miatt nemcsak a kezelő személyzet egyéni sugárzási védelmét javítja meg lényegesen, hanem ma már egyre nélkülözhetetlenebb segédeszközévé válik a korszerű orvosoktatásnak is. A képerősítő cső kidolgozói Antal Ottó, Pető Gábor, dr. Hangos Istvánné és Gallé Márta voltak. A korszerű nukleáris méréstechnika nemcsak az orvosi műszerek területén jelent újat, hanem a geofizikai vizsgálatok számára is új lehetőséget teremt. Az ipari nyersanyagkutatás és a föld részletesebb megismerése szerte a világon egyre nagyobb műszerezettséget igényel. A könnyen fellelhető nyersanyagforrásokat a legtöbb helyen már feltárták, így az újabb feltárások már az eddigieknél alaposabb vizsgálatokat, mélyebb kutatófúrásokat és ezzel együtt a műszerektől — nehezebb körülmények között — még nagyobb érzékenységet követelnek. Ilyen igények alapján indult meg az Intézetben a geofizikai műszerek kutatása. Az első ilyen kidolgozott műszer egy magnetométer-berendezés, amely a földi mágneses teret méri nagy érzékenységgel és pontossággal. A mérés módja a protonok precessziójának a mágneses tér hatására való változásán alapul. A műszer első kísérleti megoldását az ELTE Geofizikai Tanszéke dolgozta ki, és a továbbfejlesztésé­ben jelentősebb munkát Czabaffy András végzett. 1963-ban indult meg egy nukleáris geofizikai műszer kidolgozása, amelynek, szondái a földfelszíntől több ezer méter mélységig hatolva be a kutató fúrásokba aktivációs úton információkat adnak az ott található anyagokról. Nem hisszük, hogy az Optikai és Finommechanikai Kutatólaboratórium munkája az elmondottak után még összefoglaló értékelésre is szorulna. A Laboratórium munkatársai kiváló eredményekkel büszkélkedhetnek, s műszereik minden írásnál jobban bizonyítják sikereiket. IÍ18

Next

/
Thumbnails
Contents