Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Kohó- és Gépipari Minisztérium intézetei
de irányuknak megfelelően mindjobban eltávolodtak az optikai—finommechanikai tárgykörtől. Ezért 1953-ban az Intézettől az e két témakörrel kapcsolatos kutatások elkerültek; viszont később az egész világon tapasztalható fejlődési irányok újra szükségessé tették e kutatások felvételét. Az Intézet fejlődése a klasszikus optikai műszerek elemeinek fejlesztésétől, kutatásaitól a legmodernebb elektronikus és finommechanikai megoldású műszerek kidolgozásáig, világosan felismerhető a tematika évről-évre mutatkozó fokozatos és következetes változásából. Bár a műszerek fizikai és műszaki működési elve, a fejlődésnek megfelelően, mindig változott, egyes tématerületeket az Intézet állandóan megtartott és a műszereket mindig a legfejlettebb megoldások alkalmazásával igyekezett kialakítani. Az Intézet működésének első öt évét a klasszikus optikai és finommechanikai kutatás kibontakozása jellemzi. Ezekben az években a hagyományos geometriai optika alkalmazásával készült számos új és korszerű műszer. Később az Intézet hozzáfogott spektrofotometriai műszerek fejlesztéséhez, és ezekben mind nagyobb szerepet kapott az elektronika és a műszeren belül alkalmazott automatika. Ez a modernebb ágazat ismét új tématerületek felé vezetett. Egyre nagyobb tért hódított ismét a vákuumtechnika, amely a fejlődés során mind több vákuumfizikai, elektronoptikai problémát vetett fel. A korszerű műszerekre irányuló kutatások eredményeként a klasszikus optikai műszerek helyére az elektronika és vákuumfizika alkalmazásával a spektrofotometria került. A spektroszkópia fejlődésével számos detektálási probléma jelentkezett, így szükségszerűvé vált a feladatok megosztása is. Az ipar és az Intézet vezetőinek mérlegelése alapján a legcélszerűbb megoldásnak az látszott, hogy az Intézet a klasszikusan optikai jellegű kutatásokkal ne foglalkozzék, hanem helyette elsősorban a magfizikai elven működő műszereket a már bizonyos fokig kifejlődött elektronikus, finommechanikai és detektorkutatási műszaki kultúra alapján kutassa. Ennek alapján a klasszikus optikai és spektrofotometriai kutatást egy, az Intézettől levált és a MOM keretei közt megalakult kutató) főosztály vette át, és az Intézetben 19b 1-ben megindult a nukleáris műszerek kutatása. Már a megalakulást követő első években az Intézet műszercsaládok kidolgozását vette tervbe. Az első műszercsaládokat a fototechnikai, geodéziai, mikroszkópiái és spektrofotometriai műszerek alkották. A fototechnikai készülékek terén az első évben egy kisfilmes amatőr fényképezőgép kidolgozását kezdték el. A közepes teljesítményű fényképezőgéppel az amatőrök e kategóriára vonatkozó nagyarányú érdeklődését kívánták kielégíteni. Ennek megfelelően kialakításában lényeges szempont volt, hogy a gépnek meglegyenek mindazok a tulajdonságai, amelyek e géptípusra általában jellemzők, továbbá hogy kereskedelmi ára ne lépje túl azt a határt, amely akadályozza nagyobb darabszámú forgalmazását. A kialakított fényképezőgép redőnyzáras kivitelű volt, hat különböző expozíciós idővel. Távmérése a felvevő objektív élesre állításával együtt, képegyeztetéses elven, a keresővel közös látómezőben történt. A hozzávaló film szélessége 35 mm volt. A fejlesztés első fázisában elkészült gép objektívja fixen beépített, F = 1 : 3,5 fényerejű és /= 50 mm gyújtótávölságú volt. A továbbfejlesztés során a gépet cserélhető objektívokkal látták el. Ennek a fényképezőgépnek a kidolgozását Szabó Sándor irányította. Ezt a géptípust mind fix, mind cserélhető objektívval a MOM hosszéi ideig sorozatban gyártotta. A fototechnikai készülékek soron következő tagja a magnetofonos autómat’kus diavetítő volt, amely előadásokat reprodukált és egyszersmind diapozitív képeket 212
