Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Magyar Tudományos Akadémia intézetei
elektronsokszorozó segítségével objektíve mérik, ill. pontosan azonos körülmények között készített és mért urániummennyiséggel szennyezett gyöngyökével hasonlítják össze. Az elmúlt évek folyamán több száz ilyen analízist végeztek. E vizsgálatok Eszakkelet-Magyarország több megyéjére és különösen a Zempléni-hegység forrásvidékére terjedtek ki. A vizek aktivitása rendkívül különböző volt, a kimutatható értékek 0,01 mg/t-tól 10—15 mg/t-ig váltakoztak; ritka kivételes esetekben 30, sőt 100 mg/t értékeket is kaptak egyes helyeken. Az Intézet e kutatások során nem ipari szempontból gyakorlatilag hasznosítható uránelőfordulások felkutatására törekedett, hiszen e tekintetben Magyarországnak ez a része minden valószínűség szerint reménytelen terület. Fontos azonban tisztázni azokat a törvényszerűségeket, amelyek a természetes vizekben oldódó, ill. észlelhető urániummennyiség jelenlétét megmagyarázzák. Valószínű, hogy ilyen törvényszerűségek felismerése a tudományos szempontokon túl gyakorlatilag az ipari uránkutatók számára is hasznos volna. Ha valahol a föld alatt iparilag hasznosítható koncentrált urántartalmú kőzet van, akkor az a talajvizekben nem érezteti nagy távolságra hatását. 2—300 méter vagy legfeljebb 1000 méter az a távolság, amelyen belül ilyen hidrogeokémiai anomália kimutatható. Erre a célra egy aránylag szűkebb, néhány km2-es területen kb. százméterenkénti mintavételi hálózatot kell létesíteni. Ezzel meglehetősen szétszórtan, önkényesen, a térképen látható igen nagy területről vettek mintákat. E minták urántartalmának kialakulásában a legkülönbözőbb tényezők működhettek közre. Ha nagy területekről van szó, akkor természetes, hogy a víz urániumtartalmának kialakulásában nem játszhat lényeges szerepet egy aránylag kisebb kiterjedésű és urániumot aránylag kis összmennyiségben tartalmazó helyi dúsulás. Egy tonna földkéreg átlagban 4 g urániumot tartalmaz. Ez 1 km3-re számítva 10 000 tonna átlagos urántartalmat jelent, nagy térfogatra szétosztott, tehát aránylag diszpergált állapotban. Ehhez képest a kőzetet átjáró víz urántartalmát csak aránylag kisebb távolságra befolyásolja egy akár egyezer tonnát tartalmazó, de kis kiterjedésű uránérc-tömzs. Az Intézet e munkában a sok ismeretlen befolyásoló tényező közül a humusz szerepét tisztázta, továbbá felismerték az üledék szemcsézettségének, specifikus felületének a szerepét. Az eddig ismertetett témák azzal foglalkoztak, hogy miként lehet a magfizikai és radioaktív módszereket alkalmazni más tudományágban. Most néhány olyan vizsgálatról szeretnénk beszámolni, amelyek az atommagok gerjesztett állapotával foglalkoztak. Ezek közé tartozik Dr. Csongor Éva kandidátusi disszertációja a 24Mg, 25Mg, 26Mg izotópoknak Po a-sugaraival való bombázását kísérő y-sugárzására vonatkozó vizsgálatokról. A szerző munkájának célja a Po a-sugaraival Mg-izotópokon létrehozott magátalakításokat kísérő y-sugárzásnak a vizsgálata volt. Ezek a y-sugárzásra vonatkozó megelőző vizsgálatok még sok nyitott kérdést hagytak, mert a méréseket a természetes Mg-izotóp keveréken végezték; pontatlanok voltak a y-sugárzás gerjesztési függvényére vonatkozó vizsgálatok és ellentmondóak voltak a megállapítások a y-sugárzás eredetéről. A problémák tisztázása végett az egyes elektromágneses szétválasztott (szeparált) Mg-izotópokon külön-külön vették fel a y-sugárzás gerjesztési függvényét és a y-sugárzás spektrumát. A y-sugárzás észlelésére NaI (TI) kristályos számlálót, ill. spektrométert használtak. A gerjesztési függvény felvételéhez 1,2 mm levegőekvivalens vastagságú 2oMgO, ill. 26MgO „vékony” réteget használtak. Az a-sugarak energiáját a fékező gáz nyomásával változtatták és mérték a y-sugárzás hozamát. A kapott gerjesztési 2 Műszaki tudományos kutatások 17 I
