Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Nehézipari Minisztérium intézetei
általában a transzformátorokban keletkező erőket előre meghatározzák. Evvel segítséget nyújt a helyes méréshez, a konstrukció kialakításához, a különböző tervezések összehangolásához. Ezenkívül alapot ad arra is, hogy a zárlati kísérletek és üzemi tapasztalatok eredményeit rendezni és értékelni lehessen. Mind a villamosenergia-ipar — a felhasználó —, mind pedig az erősáramú gyártóipar — az előállító — elsőrendű érdeke, hogy a nagyfeszültségű jelenségeket megismerje, és vizsgálatokat végezzen a berendezési tárgyakon, hogy azok szigetelési állapotáról és a különböző igénybevételek folytán bennük kialakuló fizikai folyamatokról felvilágosítást kapjon. Ezenkívül fontos a túlfeszültségvédelem elveinek és eszközeinek kialakítása. Ezért volt szükség Magyarországon is komoly teljesítőképességű Nagyfeszültségű Laboratórium létesítésére. Az Intézet által az 1959—63. években épített laboratórium hazánkban az egyetlen, amely a feszültséget a szükséges nagy energiával, ill. árammal állítja elő, és Európa egyik legkorszerűbb ilyen laboratóriuma. A Xagyfeszültségű Laboratórium és kiegészítőrészei egy kb. 100 m hosszúságú és 25 m magas, többszörösen tagolt épületben helyezkednek el. A laboratórium alkalmas a ma és a távolabbi perspektívában Magyarországon számba jövő legnagyobb feszültségű — névleg 400 és 500 kV-os — villamos berendezések vizsgálatára. Hazánkban úttörő munka volt a „Szigetelések koordinálása” és a könyv alakban munkabizottsági működés révén létrejött Túlfeszültségvédelmi irányelvek” (1955) megjelentetése. Ezek az állandóan növekvő követelményeknek megfelelően további feldolgozás alatt vannak. A modellezési elvnek ezen a területen való alkalmazása rendkívül gyümölcsöző volt. A túlfeszültségből eredő üzemzavarok megelőzése csak úgy lehetséges, ha a túlfeszültségek fellépésének körülményeit, nagyságát, egyéb jellemzőit, valamint az ellenük való védelem eszközeinek hatását pontosan ismerjük. A VILLEXKI Xagyfeszültségű Laboratóriumában létesített ún. lökőfeszültség-kisminta (kifejlesztője dr. Bán Gábor, a műszaki tudományok kandidátusa) célja, hogy a túlfeszültségek fellépésének körülményeit, nagyságát, egyéb jellemzőit, valamint az ellenük való védelem eszközeinek hatását pontosan ismerjük. Ezek a jelenségek matematikai módszerekkel igen nehezen követhetők, a valódi hálózaton való tanulmányozásuk pedig veszélyezteti a berendezéseket és igen drága. A kisminta segítségével előállítható a vizsgálandó hálózatrészek modellje, kényelmesen vizsgálhatók a vezetékekben fénysebességgel terjedő villamos vándorhullámok hatásai, és a védelmi eszközök modelljének beiktatásával közvetlenül megállapítható az optimális védelmi módszer. 167 Részlet a Nagyfeszültségű Laboratóriumból
