Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Nehézipari Minisztérium intézetei
evvel a névvel illethető nagyfeszültségű laboratóriumot. Az Intézet kebelében mindkét laboratórium 1963-ban kezdte meg működését. A villamos berendezések működését és épségét nagymértékben veszélyeztetik a hálózatban előforduló zárlatok. Egyrészt a zárlat elektrodinamikus hatása tönkreteheti a berendezési tárgyakat (transzformátorok, áramfejlesztő gépek, villamos sínezések stb.). Másrészt a zárlatos hálózatrészt gyorsan ki kell iktatni és az ilyenkor működő kapcsolókószülékeknek képeseknek kell lenniük arra, hogy a zárlati áramot megszakítsák (1. Vajta Miklós, a műsz. tudományok doktora, Kossuth-díjas: A zárlati áram. Műszaki Könyvkiadó, Bp., 1956). A Nagyteljesítményű Laboratórium célja, hogy mind a megszakító készülék, mind pedig a többi berendezési tárgy zárlati biztonságát kísérletileg megvizsgálja. A laboratóriumot a kooperációs energiarendszer táplálja; középfeszültségen (35 kV-ig) 1800 MVA, a 120 kV nagyfeszültségen 3500—4000 MVA háromfázisú teljesítménnyel ekvivalens zárlati teljesítmény leadására képes, amelynek időtartama másodperc nagyságrendig is terjedhet. Ily módon a laboratórium nagy teljesítményű transzformátorok zárlati próbáinak végrehajtására is alkalmas. A Nagyfeszültségű Laboratórium 2400 kV amplitúdójú lökőfeszültséggel 96 kWs energiát képes szolgáltatni, azonban később lehetőség nyílik még arra is, hogy a laboratóriumot kiépítsék 3200 kV feszültségre. Az 50 Hz frekvenciájú vizsgálatok lefolytatása céljából a Nagyfeszültségű Laboratóriumban egy 1500 kV feszültségű és 1500 kVA teljesítményű háromlépcsős kaszkád-transzformátorcsoportot szereltek fel. Visszatérve a zárlati laboratórium munkájára, ez a berendezés már lehetővé teszi transzformátorok és fojtótekercsek ún. „végtelen” hálózati táplálást feltételező zárlati próbáját, továbbá a megszakítók, biztosítók megszakítóképességének vizsgálatát, valamint más berendezési tárgyak vizsgálatát is, amelyekben előírt vizsgálati feszültség jelenléte szükséges. A próbaállomás 2 éves üzeme folyamán már több középfeszültségű, néhány MVA-es transzformátor zárlati próbáját végezték el ilyen hálózati táplálással. Azokról a transzformátorokról, amelyeket olajból kiemelve vetettek alá zárlati próbáknak, kisfilmet készítettek, amelyeken jól megfigyelhető a tekercsek mozgása az erőhatások következtében. Hazai gyártmányú 100 kV-os, 0,8 ohmos fojtótekercseken is végeztek sikeres zárlati próbákat. Ugyancsak a hazai megszakítógyártás szolgálatában több középfeszültségű megszakítón végeztek megszakítási próbákat. A középfeszültségű próbákon kívül a próbaállomás munkájában igen jelentősek a kisfeszültségű próbák, áramváltók, szakaszolók és egyéb tárgyak termikus és dinamikus zárlati szilárdságának meghatározására. Erre a célra alkalmas a laboratórium nagyáramú zárlati transzformátora, amelyet 100 V-tól 1000 V-ig 8 feszültségfokozatban lehet próbák céljára igénybe venni. Elvileg csökkenő feszültséggel növekvő áramokat szolgáltat a zárlati transzformátor, a próbatárgy és a sínezés impedanciájától függően. A megvalósítható körülményeket figyelembe véve a transzformátor kb. 250 kAeff nagyságú zárlati áram szolgáltatására képes. E transzformátorral nagyszámú termikus és dinamikus zárlati próbát végeztek, amelyek közül a próbatárgyak sikeres szereplését tekintve is legkiemelkedőbb a Transzvill gyártmányú AM sorozatú, műgyanta szigetelésű, 10—35 kV névleges feszültségre készített, 75/5—600/5 A áttételű áramváltók termikus és dinamikus zárlati próbája. A zárlati laboratórium munkájával kapcsolatban meg kell említeni még azokat a vizsgálatokat is, amelyeket a megszakított áramok nagyságát vagy a próbaáramkör jellegét tekintve nem nevezhetünk zárlati vizsgálatoknak. Ilyen vizsgálatok céljára egy harmadik transzformátor van, amelynek névleges teljesítménye 1,6 MVA, táp-164
