Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Nehézipari Minisztérium intézetei
szernek, ahol ez a nem mérgező termék a bányapor és ezzel a szilikózis elleni küzdelemben jelent segítséget. E kisebb jelentőségű eljárások sorában érdemes megemlíteni, hogy az Intézetben kidolgozott f uránéi járás tette lehetővé a Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyárának az atropinszintézisét, a Kőbányai Gyógyszerárugyárban pedig az Intézet metil-etil-piridin-szintézise (dr. Zöllner Gyula) jelentett új lehetőséget a gyógyszergyári technológiák modernizálásában és nagyüzemivé tételében. A gyárral karöltve az Intézet azóta is több sikeres kutatást folytatott. Ennek lehetősége és szükségessége abból ered, hogy a gyógyszergyártás sajátos technológiája nagyarányú fejlődést csak megfelelő korszerűsítés árán érhet el. Ilyen korszerűsítés pl. az áttérés szakaszos üzemvitelről folyamatosra, ám az utóbbiban más készüléktípusokra és más üzemi szemléletre van szükség. A műszaki termelési kérdések azonban háttérbe szorulnak a gyógyszeripari kutatásban a kémiailag kényesebb sok lépéses szintézismenet, a gyors eredménv szüksége, a kisebb volumen, a tisztasági fok, a biológiai hatás kutatása miatt. így az Intézetnek a korszerű üzemvitelben szerzett tapasztalatai jól hasznosíthatók. Ezért az Intézet most is részt vesz a gyógyszergyártási kutatásban, és pl. a piperidin-, a metoxi-acetaldehíd-, az ösztrongyártás új technológiájával (dr. Zöllner Gyula, dr. Matolcsy Kálmán) járult hozzá a gyógyszeripar korszerűsítéséhez. A metoxi-acetaldehid-üzem technológiájának kidolgozásában leglényegesebb az elpárologtató (karburátor) működési elvének az ismerete. Az elpárologtatón átáramló levegő, a folyadék hőmérsékletének megfelelően metilglikol gőzökkel telítődik, ill. közelítően telítődik. Ugyanaz a levegőmennyiség magasabb hőmérsékletű metilghkolon haladva keresztül, a magasabb hőmérsékletnek, ill. az ahhoz tartozó metilglikol gőznyomásnak megfelelően telítődik és több anyagot visz magával. Tehát a levegővel továbbhaladó gőz mennyisége az elpárologtatóban levő metilglikol hőmérsékletétől függ. Az elpárologtató hőmérsékletének adott értéken tartásával a levegő és gőz aránya is állandó, és gyakorlatilag nem függ az átáramló levegő mennyiségétől. Az üzem egyenletes működéséhez éppen ezért az elpárologtató hőmérsékletét + 0,1 C° határok között kell tartani. Az elpárologtató hőmérsékletének, tehát levegő—gőz arányának a megváltozása a reaktor működését döntően befolyásolja. A csökkenő hőmérséklet csökkenő metilglikol mennyiséget jelent, tehát az elpárologtatóból kilépő gőzelegy metilglikol gőzökben szegényebb, aminek magasabb reaktorhőmérséklet, ezt követően nagyobb konverzió a következménye. A kontakt hőmérsékletével együtt az ellenállás is nő. Az elpárologtató hőmérsékletének emelkedésével a leírt jelenségeknek a fordítottja következik be. Ezek után szóljunk néhány szót a zJ1>4androsztadién-3,17-dion aromatizáló üzem technológiájáról is. Az androsztadién-dion nagyobb méretű aromatizálását úgy valósítják meg (dr. Zöllner Gy.), hogy az androsztadién-dionból 10% töménységű dekalinos oldatot készítenek. Az így készült oldatból 1 térfogatrészt és a tiszta dekáimból 19 térfogatrészt adagolnak az aromatizáló berendezésbe. A dekalint előzőleg elpárologtatják és kb. G00 C°-ra túlhevítik. A nagy mennyiségű túlhevített dekalingőz a reaktorban a kis mennyiségű androsztadién-dion-oldatot pillanatszerűen elpárologtatja. Elpárologtatás után a keverék 0,5% dién-diont tartalmaz és a reakció optimális hőmérsékletét közelíti meg. A reakciótérben eléri az optimális hőmérsékletet és a szükséges ideig ott tartózkodva ösztron képződik. Ezután a termék — hőtartalmának egy részét a belépő dekalin túlhevítésére hasznosítva — a reaktorból távozik. Léghűtés, gáz—folyadék szeparálás, majd a folyadék gyors lehűtése következik. A szebb kristályleválást szolgáló pihentetés után szűréssel, mosással, szárí-11 Műszaki tudományos kutatások M.-on 161
