Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Nehézipari Minisztérium intézetei
különösen az alumínium és egyes acélfajták korrózióállóságának vizsgálata területén. Már a kezdeti időszakban intenzív munka folyt a hideg és meleg foszfátozással kapcsolatban. 1951-ben kezdték meg a kutatómunkát a katódos védelem bevezetésére, valamint a különböző körülmények között hatásos inhibitorok kutatására. 1952-től kezdve az Osztály munkatársai fokozottabb mértékben foglalkoztak a korrózió elleni védekezés módszereinek ipari bevezetésével, és az egyes területeken felmerült kérdések tanácsadásszerű megoldásával, valamint az előforduló korróziós esetek rendszeres összegyűjtésével és értékelésével. Az így az Intézet birtokába került anyag feldolgozása során végeredményben a következő fontos munkaterületeket kutatják rendszeresen: — fémfelületek védelme fém- és lakkbevonatok segítségével; — erőművi berendezések korrózió elleni védelme; — a katódos védelem alkalmazása a legkülönbözőbb területeken; — mezőgazdasági gépek és eszközök korrózió elleni védelme; — a vegyipar különleges korróziós kérdései. Rendkívül alaposan és mélyrehatóan vizsgálták az alumínium kontaktkorrózióját. Tervezőintézetek részére, valamint az intézeti témák üzemesítésével kapcsolatban különböző hatások elviselésére képes szerkezeti anyagokat javasoltak, ill. a javasolt szerkezeti anyagokat megvizsgálták. Kidolgoztak és számos nagyüzemben eljárásokat vezettek be hideg és meleg foszfátozásra. Foglalkoztak minium pótlása céljából bauxit alapú festékek kidolgozásával. Rendszeresen foglalkoztak a különböző felületkezelési eljárások összehasonlító értékelésével és a védőrétegek élettartamának megállapításával. Kísérletileg meghatározták a katódos korrózióvédelem tervezéséhez szükséges elveket. Részt vettek az ásványolaj-távvezetékek katódos védelmének tervezésében és megvalósításában. Meghatározták a tartályok és tárolók katódos védelmének tervezéséhez szükséges összefüggéseket és alapadatokat, és részt vettek több ilyen védőberendezés tervezésében. Az erőművek korróziója területén kutatásokat végeztek a kazánkorrózió okainak felderítésére, erőművek kazánjai és vasúti mozdony kazánok kristályközi korróziójának megakadályozására hidrazinadagolással, valamint foglalkoztak az erőművi kondenzátorok savazása során alkalmazható inhibitorok kidolgozásával, a mezőgazdasági gépek festési technológiájának felülvizsgálatával, az erőgépek téli tárolásának kérdésével és a permetlé okozta korrózió kiküszöbölésével. A korrózió elleni védekezés területén eredményeket értek el vegyipari célra alkalmas ólomféleségek minősítésével és minősítő gyorsvizsgálati módszerek kialakításával, valamint megfelelő ólomötvözetek kidolgozásával, különleges esetekben felhasznált saválló acélok minősítésével. Foglalkoztak továbbá saválló acélok kristályközi korróziójával, a nagy len gy éli kőolaj feldolgozása és a nagylengyeli fűtőolaj elégetése során fellépő korrózió tanulmányozásával. A további kutatások a festékek alkalmazhatósági lehetőségeire irányulnak, elsősorban a vegyiparban. Szállítási és csomagolási problémákkal is foglalkoznak, azonban a kutatás jelentős részét a vegyipar foglalja le. Ezért is hozták létre a Vegyipari Korróziós Szervezetet (VEKOR), amely már eddig is jelentős eredményeket ért el. A szervezet lényege, hogy minden üzemben korróziós megbizottak vannak, akik kapcsolatot tartanak a kutatóintézetekkel, és az üzemben a kutatóintézet irányításával kísérleteket végeznek a korrózió elleni védelem területén. A szervezet eredményes működését igazolja, hogy már 1961-ben, a szervezet felállítása évében közel másfél millió forint megtakarítás mutatkozott 12 vegyipari üzemben. Ez az összeg 1962-ben 2 és fél millióra nőtt ugyanezekben az üzemekben, és 1963-ban már elérte az 5 millió forintot. Az elért eredmények után a Nehézipari Minisztérium az 150
