Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)

A Nehézipari Minisztérium intézetei

sának előmozdítása közben nem szabad elfeledkezni a kis volumenű műanyagféleségek fontos szerepéről sem.

Mindezek — s ezt ismételten hangsúlyoznunk; kell — egy fiatal, s jórészt kezdő kutatógárda munkájának eredményei, ami az eredmények értékét megsokszorozza. E fiatal kutatók képzése 1956-ig jórészt az önképzésből, valamint a kutatói munka során szerzett tapasztalatokból állt. Külföldi tapasztalatcserére és tanulmányutakra lényegében csak ezután kerülhetett sor. A fejlődés bizonyítékaként kell értékelnünk, hogy az Intézet törzsgárdájából 1963-ban már 11-en voltak a kémiai tudományok kandidátusai, s három Szovjetunióban végző aspiráns már közvetlenül a cím elnyerése

Az Intézet központi épülete

előtt áll. Ezenkívül 5 aspiráns dolgozik még az Intézetben. De talán idevehetjük még azt is, hogy a kandidátusok közül ketten kezdtek hozzá az említett időpontig a „tudományok doktora” disszertációjuk elkészítéséhez.

A fiatal kutatógárda erősödését mutatja, hogy az évenként elfogadott szabadalmak száma egyre növekszik. Az Intézetnek 1959-ben 6, 1960-ban 18, 1961-ben 16, 1962-ben 17 szabadalmat adtak meg. Ezek a számok minden körülmények között megbecsülést érdemelnek.

Az Intézet kutatómunkája lényegében két részből áll; alapkutatásokból és ipari kutatásokból. Az alapkutatások három fő témacsoportra bomlanak; távlati kutatás, sugárhatáskémia és polimer-mikromorfológia, amely szerkezetkutatásokkal foglalkozik, így a fizikai-kémiai vizsgálatok keretében molekulasúlymeghatározással, röntgenvizsgálatokkal, elektronmikroszkópiái vizsgálatokkal.

127