Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Nehézipari Minisztérium intézetei
ményeket a többi műszaki gumikészítményre (száliítóheveder, hajtószíjak stb.) is hasznosítani lehetett. Az Intézetben kidolgozott kordfárasztási eljárás lehetővé tette a megfelelő kordféleség és kordkonstrukció megállapítását, aminek eredményeképpen a nagy sodratú szuper 2 műselyem kord bevezetése a szövetváz élettartamának jelentős növelését tette lehetővé. Hozzájárult ehhez a szövetváz konstrukciós elveinek és módszereinek felülvizsgálata is. Az Intézetben kidolgozott és világviszonylatban új szövetváz-konstrukciós képletek és az ezek segítségével végzett analízis kimutatja, hogy a kordnyúlási tényező tervszerű megállapítása és megadott értéke az abroncs fáradással szembeni ellenállását jelentősen növeli. Az eredmények üzemi bevezetése az eddigi gyakori fáradási betéttörés meghibásodásokat gyakorlatilag megszüntette, és így továbbnövelte az országos élettartamátlagot. Jelenleg az abroncsgyártással kapcsolatban az Intézet új nyersanyagok (hidegen polimerizált butadién—sztirol és sztereospecifikus műkaucsukok) felhasználhatóságát vizsgálja. A hagyományos egyrészes futóval készülő abroncsokkal párhuzamosan az Intézetben készültek először kétrészes futójú gumiabroncsok; ezekben a futómintázati rész nagy kopásállóságú és nagy szilárdságú keverék, az alátét viszont nagy rugalmasságú és kis melegedéséi minőség. E kétrészes futókkal és megfelelő receptúra alkalmazásával készült kísérleti abroncsok élettartama az országúti vizsgálatok bizonyítéka szerint az eddigi normál gyártású gumiabroncsok élettartamát nagymértékben felülmúlta. E tapasztalatok alapján vezette be a gumiipar 1964-ben üzemszerűen a több részes futójú gumiabroncsok gyártását. A gumiabroncsgyártás fejlesztése érdekében rendszeresen vizsgálják és tanulmányozzák különböző külföldi gumiabroncsok konstrukciós és recepturális jellemzőit. Az eredmények jó tájékoztatást adnak a hazai ipar részére a külföldi fejlődés irányvonalairól. Az utóbbi években több száz kísérleti gumiabroncs viselkedését követték az ország különböző tájegységein rendszeres vizsgálattal, és a sorozatgyártásban készülő gumiabroncsok meghibásodásait és élettartamát korszerű statisztikai módszerek alapján értékelik. Új konstrukció kialakítása terén legjelentősebb a tömlő nélküli abroncsok kidolgozása volt. A nagyüzemi próbagyártás tapasztalatai azonban azt mutatták, hogy a hazai körülmények, rossz útviszonyok és nem kielégítő szervízhálózat egyelőre nem teszi lehetővé énnek az abroncstípusnak a bevezetését. Végül megemlítjük, hogy az Intézet foglalkozott gumiabroncsok javításának és újrafutózásának fejlesztésével is. A hazai gépgyártás és közlekedés gyorsabb fejlesztéséhez hozzátartozik, hogy ezek az iparágak megfelelő típusú gumirugókat kaphassanak. Ezért az érdekeltek sürgetésére az Országos Gumiipari Vállalat Műszaki Gyáregységében az Intézet egy külön részlege foglalkozik e feladatok megoldásával. Az igények felmérése és a hazánkban szükséges gumirugótípusok összeállítása már megtörtént, az ezzel kapcsolatos katalógus elkészítése és a gumirugó receptúrájának átdolgozása folyamatban van. Egészen biztosan rövidesen lehetővé válik, hogy az érdekeltek a megfelelő gumirugókat megkapják. Nem lesz talán érdektelen, ha az Intézet kutatómunkáinak gazdasági eredményeiről is szólunk néhány szót. Az Intézet fenntartása és a beruházási költségek eddig összesen mintegy 35 millió forintot tettek ki, ezzel szemben az iparban már bevezetett eljárások és gyártmányok eredményeként 660 milliós megtakarítás jelentkezett, amely közel húszszorosa az Intézetre elköltött összegnek. A műszaki és gazdasági eredmények önmagukban is jelzik a Gumiipari Kutató Intézet műszaki gárdájának gyors fejlődését. De ezt a tudományos felkészültséget 114
