Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Nehézipari Minisztérium intézetei
kellene. Ennek oka a létszám, a rendelkezésre álló terület, valamint a gépi felszerelések és műszerek elégtelen volta. Mivel az Intézet az Országos Gumiipari Vállalat szerves része és az Intézet fejlesztését az Országos Gumiipari Vállalat is kívánatosnak tartja, minden remény megvan arra, hogy a Vállalat központi telephelyén egy korszerű és most már több kutatónak helyet adó új Intézet létesüljön. Amikor az Intézet terveit összeállították, évről-évre az volt a probléma, hogy nagyobb és sokoldalúbb volt az igény, mint a kutatókapacitás. Az igényeknek ez a sokrétűsége természetesen akadályozta a tervszerű, mondjuk így: egyenes vonalú kutatómunkát, mert elsősorban az akut problémák megoldásán kellett dolgozni, segíteni kellett az iparnak abban, hogy elmaradottságát behozza. A kutatások sokrétűségét bizonyítja, hogy az Intézet eddig mintegy másfélszáz témával foglalkozott, nem számítva azokat a kisebb-nagyobb jelentőségű kutatási feladatokat, amelyeket „menet közben” kellett megoldani. Az első években a témák nagy része külföldön ismert eljárások reprodukálására, egyes technológiai folyamatok megjavítására, különböző műkaucsuk alapú recepturák kidolgozására, nyersanyagellátási üzemzavarok gyors kiküszöbölésére stb. szorítkozott. Ezeknek a témáknak a sokaságából alakultak ki később azok a témakörök, amelyek az Intézet eddigi munkájának gerincét alkották. A kezdeti tapogatózások és reprodukálások után néhány téma nagyobb kutatási területet ölelt fel és átsiklott új területekre. Az egyes témakörökkel mélyebben megismerkedő kutatók a megfelelő kísérleti metodika, valamint a szükséges felszerelés kialakítása után olyan eredményeket mutattak fel, amelyek már nemzetközi viszonylatban is jelentősek voltak. Ezenkívül, ha számban ugyan kevesebb, de néhány olyan témakör körvonalai is kialakultak, amit már az Intézet kutatógárdája vetett fel, és kidolgozásuk során ugyancsak értékes eredmények születtek. Ezek a szélesebb körű témák lettek a későbbi elvi kutatások alapjai, amelyek — és ez az általános — a legértékesebbek még akkor is, ha egyes esetekben nem jártak közvetlen vagy azonnali népgazdasági haszonnal. Maga az a tény, hogy az Intézet munkatársai már ilyen elvi jellegű feladatok megoldásán dolgozhatnak, önmagában is azt jelenti, hogy az Intézet munkája nyomán olyan kutatógárda nevelődött fel, amely mindinkább alkalmas arra, hogy a gumiipari kutatások fokozódó terhét magára vállalja. Nézzük ezután, milyen kérdések megoldásával foglalkozott az Intézet, ill. melyek azok a témák, amelyekben jelentékenynek mondható eredményeket értek el. Az Intézet munkája a következő témakörök köré csoportosul: 1. A kaucsuk és gumi fizikája. 2. Uj vizsgálati módszerek kialakítása és bevezetése. 3. Nyersanyagvizsgálatok és recepturális problémák. 4. Technológiai kutatások. 5. Gumiabroncsok fejlesztése. 6. Gumirugók konstrukciója. A kaucsuk és gumi fizikája körébe tartozó, főleg elméleti kutatások arra irányultak, hogy általános elvi kapcsolatot találjanak a kaucsuk, ill. gumi mechanikai laboratóriumi vizsgálati módszerei és feldolgozási, ill. felhasználási körülményei között. Tisztázták a kaucsuk viszko-elasztikus viselkedésének egyes kérdéseit. Az erre vonatkozó publikációk nemzetközi vonalon is jelentősek. Ugyancsak ebbe a csoportba tartoznak a kaucsuk és gumi duzzadásának mechanizmusára vonatkozó kutatások, amelyeknek eredményeit a Hamburgi Nemzetközi Kaucsuk Konferencián ismertették. Ezenkívül tanulmányozták az aktív töltőanyagok erősítő hatásának 109
