Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Nehézipari Minisztérium intézetei
Dr. Martos F.: A fejtési teljesítmények növelésének lehetőségeiről a Magyar Népköztársaság szénbányászatában Bende I.: A WMK-típusú villamos szellőztetés modell és az azzal szerzett tapasztalatok Ninanusz I.: Műanyag szigetelésű és köpenyű energiaviteli kábelek bányabeli alkalmazása és szerelése Tóth G.A rudabányai pátvasérc dúsítása nagy térintenzitású mágneses szeparálással FÉMIPARI KUTATÓINTÉZET 1948-ban határozta el a Gazdasági Főtanács, hogy az eddiginél gyorsabban kell fejleszteni alumínium- és könnyűfémiparunkat, ill. meg kell teremteni egyes új ágazatok fejlesztésének lehetőségét. Ebből az alapelvből kiindulva született meg azután még ennek az évnek áprilisában a Magyar Alumínium-és Könnyűfémipari Kutatóintézet megalapítását kimondó határozat. E határozat az Intézet tevékenységének céljául az alumínium- és könnyűfémiparral kapcsolatos kutatásokat, valamint az iparág különböző helyein szétszórtan folyó laboratóriumi és kísérleti kutatómunkák egységes irányítását és koordinálását tűzte ki. A Gazdasági Főtanács az Intézet megszervezésével Dr. Gillemot László és Dr. Lányi Béla műegyetemi tanárokat bízta meg. A kezdeti időben az Intézet a Műszaki Egyetem Mechanikai-Technológiai és Elektrokémiai Tanszékén működött, és a kutatómunkában is nagyrészt a Tanszékek munkatársai vettek részt. 1950. május 1-től a tevékenységi kör jelentősen bővült a Nemesfém- és Ércvizsgáló Intézet beolvasztásával, amely a megalakított Kohászati Osztály keretében működött 1955-ig, amikor ismét önálló intézménnyé vált. A profil bővítésével egyidejűleg az Intézet a „Fémipari Kutatóintézet” nevet vette fel. A két tanszéken működő Intézet keretei már az alakulás időszakában is szűknek bizonyultak, ezért a Népgazdasági Tanács 1949. október 20-i újabb határozata alapján önálló, reprezentatív tudományos intézet létesítésére került sor. Az új intézet építésének irányítását és megszervezését Dr. Gillemot László akadémikus végezte. A tervezés és építés nem egészen két évig tartott, és 1951. szeptember 1-én a Fémipari Kutatóintézet a Vasipari Kutatóintézettel közös új épületben, de persze egymástól teljesen független szervezetben megkezdte működését. A két Intézet alapterülete 11 400 m2 lett, s e méretre nagyjából jellemző, hogy kb. másfélszer nagyobb volt, mint az abban az időben Közép-Európában legnagyobb vas- és fémipari intézetnek számító Kaiser Wilhelm Institut. Később, 1956-ban indult meg az izotóplaboratórium építése, amely 1959. évben kezdte meg működését. Az 1959. év során került sor a Dokumentációs Csoport megszervezésére. 1961. december 1-ével a Veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet koksz-technológiai csoportját a Fémipari Kutatóintézethez helyezték át. Ezzel az átcsoportosítással az Intézet profilja kibővült az anódmassza-alapanyag kutatással. A meglevő, eddig különálló munkacsoportok összevonásával 1962. évben megalakított Kutatási Titkárság egységes irányítása alá kerültek az Intézet terv- és közgazdasági kérdései, a beruházási és anyaggazdálkodási ügyek. Ez a belső szervezeti változás megvetette az alapját annak, hogy a közgazdasági szemlélet a kutató-7 Műszaki tudományos kutatások M.-on 97
