Várkonyi Endre: A magyar címer útja (Budapest, 1957)
ellenkező értelemben használták, mint amit korábban jelképezett. Régen a királyság felszámolását, a feudalizmusból a kapitalizmusba lépést, tehát mindenképpen haladást jelentett — most a szocializmusból a kapitalizmusba való visszalépést, a népi demokrácia romjain a polgári állam felállítását jelképezte. S hogy az ellenforradalmárok csak átmenetnek tekintették még a Kossuth-címert is, arra kétségbevonhatatlan bizonyíték: a disszidensek összejövetelein az angyalos-koronás címert használják, a „magyar királyság” jelképét. A forradalmi munkás-paraszt kormány egy ideig megtartotta a Kossuth-címert — addig, amíg megfelelő új elgondolás született a Magyar Népköztársaságot méltón képviselő címerre. ^ Az új népköztársasági címer mm A Magyar Népköztársaság 1957-ben született címere megfelel a szocializmust építő Magyarország követelményeinek. Valóban nemzeti címer ez, amit bizonyít a címer egyik fő eleme, a középen levő piros-fehér-zöld pajzs. Ez nemcsak színében magyar, de egyrészt alakja is követi a korábban leghaladóbb magyar jelvény, a Kossuth-címer alakját, másrészt pedig a benne levő három szín az Árpádok címereiből fennmaradt vízszintes csíkozásnak, a vágásoknak felel meg. Arról már esett szó, hogy a vágások száma a különböző korokban elég gyakran változott, s nem volt elsőrendű jelentősége címertani szempontból sem. Az új címer középső mezője tehát „kétszer vágott”, azaz három csíkból áll, ezek a csíkok a magyar zászló színeit viselik. A pajzsot körülvevő kék mező is régi magyar címerelem. A legtöbb régi családi, városi és vármegyei címer alapja világoskék. Ez egyébkénit — éppúgy, mint a többi címerelemről elmondtuk — más országokban is gyakori,
