Mádi Csaba: Licenc és know-how. A szellemi termékek nemzetközi forgalma (Budapest, 1976)
II. fejezet. A műszaki-tudományos ismeretek nemzetközi áramlása - 2. Alapfogalmak
hesse”.41 Ez a „helyzetbe hozás” tulajdonképpen mindazon termelési, gyártási, szervezési tapasztalat átadását jelenti, amit a know—how fogalomkörébe lehet sorolni. Ezért is terjedt el az a felfogás, miszerint a csak know—how-ismeretek átadását előirányzó szerződést is licencszerződésnek lehet tekinteni. Holott a know—how-szerződés nem jogokat enged át, nem engedélyt ad, hanem olyan műszaki, szervezési stb. jellegű ismereteket nyújt térítés ellenében, amelyek nem állnak iparjogvédelmi oltalom alatt. A két szerződés közötti különbséget szellemesen érzékelteti a következő megfogalmazás.42 „A licencszerződés alapján a megszerzőnek általában csak azt szabad, amit a szerződés részére kifejezetten megenged, know—how-szerződésben pedig csak azt nem szabad, amit kifejezetten megtilt.” A gyakorlati életben, a műszaki ismeretek átadását célzó szerződéseket nehéz egyértelműen jellemezni, hiszen a legtöbb esetben a szerződés többrétű: jogokat, árut és műszakiszellemi ismereteket egyaránt átad, vagy legalábbis ezek valamilyen kombinációban előfordulnak, miközben a szerződés fő hangsúlya, súlypontja hol egyik, hol másik területen van. A szabadalmi ismeretek és a know—how egy csoportban szerepeltetéséhez annyit még hozzá kell tenni, hogy a know—how olyan ismereteket is magában foglalhat, amelyek szabadalmazottak, illetve olyanokat is, amelyeket szabadalmaztatni lehet, de különböző okok miatt ez nem történt meg, ugyanakkor a rutinszerű műszaki tevékenység elemei éppúgy velejárói a know—how-nak mint azok, amelyek a vevő számára komolyabb gazdasági értéket jelentenek. Vagyis a know—how fogalma alatt rejlő műszaki ismeretek műszaki színvonalukat tekintve nem feltétlenül „másodrendűek” a szabadalomhoz képest, jóllehet a know—how-szer-41 L. 29. lábj. 42 Dr. Sándor Tamás: Licenc és know—how. Figyelő, 1973. márc. 28. 5. old. 61
