Mádi Csaba: Licenc és know-how. A szellemi termékek nemzetközi forgalma (Budapest, 1976)

I. fejezet. A műszaki-tudományos ismeretek jelentősége és a kutatási ráfordítások alakulása - 4. A tudományos kutatásra és fejlesztésre (K+F) fordított eszközök

vesznek olyan programok finaszírozásában is, amelyek egyegy ország anyagi erejét is meghaladnák, és amelyek közös érdekeket szolgálnak. Az adott cél elérése mellett ezek a nemzetközi kutatási programok is alkalmasak arra, hogy valamely területen a finanszírozásban részt vevő országok műszaki színvonalát emeljék.

A tőkésországok közötti nemzetközi kutatási együttműködésre jellemző, hogy csak addig tudnak hatékonyan működni, ameddig a kutatások célja egybeesik a részt vevő országok nemzeti célkitűzéseivel, és mivel ez nem mindig áll fenn, ezért gyakran alacsonyabb hatásfokkal, kompromisszumokon keresztül folyik a kutatómunka. Az Európai Gazdasági Közösség programjában például a következő nemzeti összefogást igénylő témák szerepelnek:26

— neutrongyorsítók, rádióteleszkópok, űr-orvostudományi, oceanográfiai programok, urándúsítás (olyan témák, amelyek kutatására az egyes országok anyagi okból vagy szakemberek hiányában nem képesek);

— kommunikációs eszközök, repülőgépek, atomreaktorok, mérőműszerek (amelyek a nagy költségek miatt széles piacot igényelnek);

— meteorológia, távközlés, közlekedési eszközök (ezek a tématerületek lényegüknél fogva nemzetközi szolgáltatásokat és megfelelő szervezeteket igényelnek);

— adatbankok, környezetvédelem (ezek kollektív szükségleteket elégítenek ki).

A különböző kutatási irányok, programok megvalósítása érdekében a nyugat-euópai államok az elmúlt 20 esztendőben kutatási szervezeteket, intézményeket hoztak létre, amelyeknek a működését biztosító anyagi hozzájárulást a tagországok — rendszerint társadalmi termékük, nemzeti jöve- 20

20 Bohle, H.: Az EGK megkísérli az áttörést a technológiai unióhoz. Die Weltwoche, 1972. júl. 5. Ism.: Gazdasági cikkek a nemzetközi sajtóból, V. évf. 38. szám.

44