Mádi Csaba: Licenc és know-how. A szellemi termékek nemzetközi forgalma (Budapest, 1976)
III. fejezet. Az egyes tőkésországok szabadalom- és know-how-kereskedelmének jellemzése - 2. Japán szabadalom- és know-how-kereskedelme
licencet vásárolt, ami az ország licencvásárlásainak több mint 30%-át képviselte. 1968—69-ben 160 új termelőüzemet indítottak be külföldi licencek alapján. 1969—70-ben a vegyipari technológiai folyamatok átvételére 58,4 millió dollárt fordítottak, vagyis a teljes kiadás 17,6%-át. (A fenti összeg 60%-a az amerikai vállalatok tulajdonosainak zsebébe vándorolt.) 1960 és 1968 között a japán vegyipar kb. 320 millió dollárnyi licencdíjat utalt át külföldi vállalatok számlájára, s ezalatt az idő alatt csupán kb. 20 millió dollár bevételre tett szert. (Ezek az összegek az adott időszak összes kiadásainak és bevételeinek 21, illetve 17,6%-át tették ki, jelezve, hogy az iparágak arányai — a kifizetett licencdíjak és a szerződések száma alapján számítva — egymástól eltérnek, s így Japán adatainak más országok hasonló adataival való összehasonlításánál bizonyos fenntartásokkal kell élni.) A vegyipar a külföldi technológia hatékony és gyors adaptálása, valamint a termelés gyors felfuttatása révén 1968-ban megelőzte a vegyszerek, vegyi anyagok termelése területén egyik legnagyobb konkurrensét, az NSZK-t (10,9 milliárd dollár 9,4 milliárd dollárral szemben), és ezzel a tőkés világban az USA után a második helyre nyomult fel. Az utóbbi években erőteljesen növekedett azoknak a szerződéseknek száma a vegyiparon belül, amelyeket a műanyagok termelése és feldolgozása területén, valamint a gyógyszer- és kozmetikai alapanyagok és mezőgazdasági vegyszerek termelésében alkalmaztak. Csökkent viszont a szerves vegyianyagok előállítására, feldolgozására vonatkozó licencszerződések száma és aránya. 1969—70-re jellemző a vegyiparra a hasonló célt szolgáló, közel azonos technológiák vásárlásának fokozódó gyakorisága. (Látni fogjuk később, hogy ez az egész Japán licencimportnak is jellemző vonása.) Ez a tény az egymással konkurráló cégek azon törekvésére utal, hogy a nagy kapacitású termelőüzemeket hasonló technológiai adottságokkal hozzák létre. Ezt a párhuzamos törekvést egyes nyugati nagyválla-174
