Mádi Csaba: Licenc és know-how. A szellemi termékek nemzetközi forgalma (Budapest, 1976)

III. fejezet. Az egyes tőkésországok szabadalom- és know-how-kereskedelmének jellemzése - 2. Japán szabadalom- és know-how-kereskedelme

között kötött A kategóriájú szerződésekre jutó átlagos összeg 220—320 ezer dollár között ingadozott, a B kategóriába tartozó szerződések átlagos értéke 1960-ban 44 ezer, 1961-ben 62 ezer, 1963-ban 25 ezer dollárt tett ki, 1963 és 1966 között az átlagérték nem lépte túl a 30 ezer dollárt, tehát a liberalizált elbánásmódban részesülő összeghatárt kevesebb esetben lépték túl. A szerződések száma 1962-től 1963-ig mindkét kategóriában kb. 50%-kal emelkedett, és a B szerződések átlagértéke 20 ezer dollárra mérséklődött. Egy évig tartó átmeneti csökkenés után ismét növekedett a szerződések száma. Már 1968-ban102 33%-kal nőtt a szerződések száma (az A kategóriában 71%-kal), 1969-ben pedig 56%-os növekedést regisztráltak a statisztikusok (a B kategóriára jutott elsősorban a növekedés, 130%-kal). A következő években a szerződések számának erőteljes csökkenése figyelhető meg, de ez teljes mértékben a B szerződések csökkenéséből adódott, a kiadásoknak több mint 90%-át alkotó A szerződések száma az 1969-es 1154-ről 1971-ben 1455-re emelkedett. 1974-ben történt meg először, hogy a licencvásárlások száma csökkent, és a kiadások alig emelkedtek. 1949 és 1966 között, 17 év alatt Japán a külföldi termelési és szabadalmi jogokért 1,23 milliárd dollárt fizetett ki, de ezt az összeget az 1967—69 között teljesített kiadások (1,319 milliárd dollár) már felülmúlták. 1949 és 1974 között összesen 5,042 milliárd dollárra rúgott a licenc- és egyéb díjak formájában Japánból külföldi országokba átutalt összeg. 1974-ben ilyen címen naponta 2 millió dollár hagyta el az országot.

102 A liberalizáció 1968 első felében következett be, a The Oriental Economist c. lap 1968. júniusi száma ad erről hírt.

170