Mádi Csaba: Licenc és know-how. A szellemi termékek nemzetközi forgalma (Budapest, 1976)
III. fejezet. Az egyes tőkésországok szabadalom- és know-how-kereskedelmének jellemzése - 1. Az Amerikai Egyesült Államok szabadalom- és konow-how-kereskedelme
7. táblázat A licenc-, szabadalom- és know—how-kereskedelem a K+F-hez és árukereskedelemhez viszonyítva Év Bevételek Kiadások Bevételek az áruexport %-ában Kiadások az áruimport %-ában a K + F ráfordítások %-ában 1960 4,75 0,55 — — 1966 6,2 0,63 4,7 0,5 1969 7,2 0,81 5,1 0,55 1970 8.1 0,84 5,2 0,54 1971 8,8 0,78 5,7 0,45 1972 — — 5,63 0,49 1973 12 1,25 4,57 0,52 1974 12,4 1,31 3,88 0,36 Megjegyzés: Az alapadatok csak a licenc- és know—how-export, illetve-import összegét jelzik, az áruexport katonai segélyek nélkül, f. o. b. paritásban, az áruimport c. i. f. paritásban szerepel. Forrás: A BIKI 1971. szeptember 18-i száma, a Survey of Current Business egyes számai és a Financial Statistics adatai alapján végzett számításaim. A külföldről vásárolt jogokért és ismeretekért fizetett öszszeg, vagyis az országban a saját műszaki-kutatási eredményeken túlmenően felhasznált ismerethalmaz — amely igaz ugyan, hogy még arányaiban is emelkedik — volumenét (évi 300—400 millió dollár), a K-f-F ráfordításokhoz viszonyított arányát és az ország méreteit egyaránt figyelembe véve elenyésző. Más szóval az USA igen közel van ahhoz, hogy műszaki-technológiai szempontból önellátónak lehessen tekinteni. A szellemi termékek termelésének nemzetközi munkamegosztásába tehát elsősorban exportőrként kapcsolódik be, kihasználva a többi országgal szembeni technológiai-műszaki fölényét, és — leányvállalatai révén — kihasználva a fejlett nyugati tőkésországokban levő munkaerő magas képzettségi és az egyéb termelési tényezők viszonylag alacsonyabb költségszínvonalát. 141
