Mádi Csaba: Licenc és know-how. A szellemi termékek nemzetközi forgalma (Budapest, 1976)

II. fejezet. A műszaki-tudományos ismeretek nemzetközi áramlása - 9. A szabadalmak és a know-how-k piacának jellemzői

vétel lehetőségeinek rendszeres tanulmányozása egy sor előnnyel jár; ezeket jórészt érintettük már, amikor a licencek vásárlásával elérhető előnyök kerültek szóba. Vagyis így csökkenhetnek a vállalati K-j-F ráfordítások, illetve nőhet azok hatékonysága; nagyobb annak a lehetősége, hogy adott feladat megoldásához a leginkább alkalmas technológiát lehessen kiválasztani; erőteljesen csökkenthető az adott technológia kifejlesztése és egy új területen történő alkalmazása közötti idő (amerikai számítások szerint ez kb. 12 év), valamint növeli az ismeretszerzés csatornáinak számát.

Az ismeretszerzési program fő váza általában a következő lépéseket tartalmazza:

— a vállalat külső és belső forrásainak feltérképezése és jellemzése;

— a potenciális fogyasztópiacok és az azokat kielégítő műszaki megoldások problémáinak megfogalmazása és a megoldások útjának felvázolása;

— a lehetséges források rendszeres vizsgálata;

— a legjobb variáns kiválasztása, amely a költségek, a piaci alkalmasság, nyereség stb. szempontjából legelőnyösebb;

— a végrehajtási terv kidolgozása.

Tulajdonképpen semmi különöset nem nyújt ez a felsorolás, hiszen értelemszerű tevékenységsorozatot ír le, mégis az első két lépés rendkívül fontos mozzanatot rejt magában. Az egyik, hogy minden vállalatnak rendszeresen nyilván kell tartania és állandóan értékelni kell a vállalaton belül létrehozott műszaki-szellemi eredményeket, másfelől pedig világosan és egyértelműen meg kell fogalmazni — akár közgazdasági, akár műszaki kategóriákban — azt a szükségletet, amelyet a vállalat ki akar elégíteni, illetve azt a célt, amelyet a vállalat az adott megoldással el akar érni. Ez viszont olyan üzleti stratégiát tételez fel, amelybe ez a cél, elképzelés beilleszkedik, s amelynek a segítségével a vállalat átfogóbb célkitűzései realizálódhatnak.

106