Wille, Hermann Heinz: A kocsitól a gépkocsiig (Budapest, 1967)

Álmok és a valóság között

Az autózás egyik szenvedélyes és szellemes előharcosa, a francia Baudry de Saunier kimutatta, hogy a „zabmotor” nemcsak a legrégibb, hanem egyúttal a leggyengébb és leggazdaságtalanabb motor. A francia okoskodása így hangzik:

Ha az alábbi egységek által létrehozott erőmegnyilvánulásokat összeszámoljuk, akkor egyenértékű teljesítményt nyújt 425 kiló lósúly (tehát 1 ló),

210 kiló embersúly (tehát 2 */« ember),

38 kiló galambsúly (kb. 150 galamb),

12 kiló méhsúly (tehát kb. 6000 méh),

ami azt jelenti, hogy egy 12 kilogrammos méhmotor vagy egy jókora macska nagyságú méh ugyanazt a munkát végezné, mint egy ló!

Arról már nem beszél Baudry de Saunier, hogy egy ló takarmányozásához akkora termőföldre van szükség, amelyből nyolc ember meg tudna élni! Azt is elfelejti, hogy Watt korában 1 LE gépteljesítménynél legkevesebb 50 kg gépsúllyal kellett számolni. Ezért a gőzgép feltalálása óta minden erőgéptervező elsősorban arra törekszik, hogy olyan gépet szerkesszen, amely a lehető legkisebb mérettel és legkevesebb önsúllyal a legnagyobb hatásfokot nyújtja.

Végső soron ennek a problémának a megoldásától függött, hogy a gőzgép közelebb hozza-e a magától járó kocsi álmának a teljesülését vagy sem. Ehhez megérett az idő. A bányák és gyárak tulajdonosai, a gyorsan növekvő városok és a katonaság ellátása megkövetelte a személy- és áruforgalom, a csapat- és hadianyag-szállítás gyorsabb és súrlódásmentesebb lebonyolítását. A kezdődő kapitalizmus uralkodó osztályai új tér- és időkategóriákban kezdtek gondolkodni. Az idő egyet jelentett számukra a pénzzel. A csatatéren pedig az időnyerés növelte a győzelem esélyeit.

GÖZKOCSIK AZ UTCÁKON

Ugyanabban az évben, amikor James Watt első szabadalmát kapta gőzgépére, Párizs utcáin egy nehéz, rugózatlan jármű gördült végig embernagyságú három kerekén. Az elején akkora rézkazán volt, mint a magdeburgi féltekék, alatta tűz égett. Felül kémény meredt az égnek. A gőzt cső vezette a két függőleges elrendezésű hengerhez, amelyeknek dugattyúi az erőt közvetlenül az első kerékre vitték át. A bak alatt körülbelül 1 tonna tüzelőanyag volt elhelyezve. A férfiú, aki a járókelők fenyegetéseivel és gúnyolódásaival nem törődve a járművet vezette, aranydíszes egyenruhát viselt. Az egyenruha után ítélve a királyi tűzérhadtest mérnöke volt. Nicolas Joseph Cugnot „mozgó tűzgépével”, amely átmenet volt az autó és a lokomotív között, a hagyományos haditechnikát akarta forradalmasítani. Járművét afféle magánjáró ágyútalpnak képzelte el, lövegszállítás céljára.

Mégis, Szent Borbála, a tüzérek védszentje, nem volt kegyes Cugnot-hoz, aki járművét négykilométeres sebességgel vezette az utcán. A hadmérnök úrnak, a

18