Papp János: Kner Imre és a nemzetközi könyvélet - A Kner Nyomdaipari Múzeum füzetei 22. (Békéscsaba–Gyoma, 1991)
Párizsba, a magyar anyag részére biztosított 16 folyóméteren elhelyezett 32 vitrinbe. Közülük ötbe Kner-kiadvány került: Divéky József két-két illusztrációja az Éjfélből és a Kísértethistóriákból; hat címlap a Kner Klasszikusokból; négy címlap és két oldalpár a Monumenta Literarumból, valamint két oldalpár a Pancsatantrából és A török hodzsa tréfáiból." A fogadtatás - amint az várható volt - Janus-arcúnak bizonyult: egyrészt aranyéremmel is díjazott (7. kép) szakmai elismerésből, másrészt viszont rosszindulatú, vádaskodásoktól sem mentes kritikákból állt. A Londonban megjelenő The Times nemcsak a rendezést, hanem a kiállított Kner-könyveket is dicsérettel illette: ...A magyar könyv megérdemli Anglia részéről is azt a figyelmet, amelyet Németországban keltett. Ha Londonban kiállítást rendeznének az utolsó évtized magyar grafikai művészetének legjavából - mégpedig úgy a szabadból, mint az alkalmazottból -, annak minden darabja érzelmi és temperamentumbeli minőségénél fogva szokatlan hatást gyakorolna művészeinkre. ...Különös figyelmet érdemel Kozma Lajos, aki Kner Izidor könyvkiadóval együtt a népies stílust műveli, a technika nyersessége nélkül. Kner Imre ért hozzá, miképpen kell a tipográfizálás nemzeti problémáit megoldani...33 34 35 36 A párizsi magyar követ, Villani báró is a legteljesebb elismerését és köszönetét kifejező levelet küldött." (8. kép) Ugyanakkor a hazai Corvina című szaklapban - minden bizonnyal a párizsi kiállításra meg nem hívott művészek részéről felbiztatva — egy csak monogrammal (B. A.) szignált bírálat jelent meg: „...A magyar rész kicsi, de meglehetősen tartalmas. Néhány címlap és könyv elég kedvező képet ad az átlagkiadványokról. Hanem ami a művészeti részét illeti, az meglepően kicsi. Van ugyan néhány fametszet, Végh, Divéky, Flora munkái, de a legtöbb grafikus művészünknek a neve sem szerepel. Ugyanez áll a könyvkötészetre is. Összevissza három vagy négy kötött könyv volt, az is nagyon csekély művésziességről tett tanúságot. Általában az látszott, hogy nem méltó kezek válogatták az anyagot, mert sovinizmus nélkül elmondható, hogy a magyar könyvművészet igen magas fokon áll... '1'' Kner Imre korrekt válaszában17 higgadt érveléssel utasította vissza a megalapozatlan vádat: „Némi meglepetéssel olvastam a Corvina 33. számában megjelent kiállítási beszámoló azon kitételét, hogy a kiállított anyagon »nem méltó kezek« válogatásának nyoma látszik. A »nem méltó kéz« tulajdonosa én vagyok, akit mint a Magyar Könyv- és Reklámművészek Társaságának alelnökét kért fel a kiállítás vezetősége a magyar csoport anyagának összegyűjtésére. Nyomatékosan kijelentem, hogy azért a munkáért, amelynek szempontjait a kiállítás vezetősége és saját legjobb meggyőződésem írták elő számomra, bárki előtt vállalom a felelősséget és bátor vagyok kijelenteni azt is, hogy azon a területen, amelyet - igen szűkén — megszabtak számomra, nem lehetett más 33. BML XI. 9. M/4-es doboz 34. The Times, 1931. június 25. 35. BML XI. 9. M/4-es doboz 36. Corvina, 1931/33. szám 37 Corvina, 1931/34. szám 19
