Haiman György (szerk.): Kner Imre emléke 1890-1990 (Békéscsaba–Gyomaendrőd, 1990)

Erdész Adám: Apa és fiú

amelv családjuk életformájának megsemmisítését jelenti. Az átélt személyes tragédiákhoz hozzáadódott a jövő reménytelensége - s Kner Mihály 1945. december 6-án önkezével vetett véget életének.

Fülep Lajos 1943-as gyomai látogatásakor a nvomda fejlődésének, a család szellemiségének lényegét éppen a folyamatosságban, a szenes fejlődésben látta: „Ti úgy nőttetek, mint a fa, s ez az igazi... Egv darabban, egymásból növekedve. Pusztító időben élünk, de ha valamiben bízni lehet, hogy mindennek ellene áll, az, azt hiszem, az ilven darab kompakt és masszív élet, ahol, mint az ellenbombában, a produktív erők vannak összesűrítve, az alkotó ekrazit. Bízom is benne, hogy rólatok le fog pattanni minden.” Találunk-e valamit, ami jobban jellemzi a kort, mint a próféta Fülep Lajos tévedése?

A tanulmány természetesen nem adhatja vissza a sok éven át tartó utódnevelés minden mozzanatát. Flogy az olvasó Kner Imre nevelési elveit, fiához való viszonyát jobban megítélhesse, közlöm a levelezés egyik legszebb darabját. E levelet tekinthetjük Kner Imre parainézisénak. (Békés Megyei Levéltár, XI. 9. A Knernyomda iratai, b/13. Kner Imre és Kner Mihály levelezése.)

95