Haiman György (szerk.): Kner Imre emléke 1890-1990 (Békéscsaba–Gyomaendrőd, 1990)
Erdész Adám: Apa és fiú
dolt Kner Imre, a nemzetközi szakirodalmat követve érzékelte, hogy egv-két évtized múlva az angol és amerikai szakkönyvek legalább olyan fontosak lesznek, mint a németek, sőt talán még fontosabbak. Fia elkedvetlenedései idején újra és újra elismételte: az iskola befejezése után be leszel zárva Gyomára, a lépéstartás egyetlen eszköze az olvasás, a külföldi szakkönyvekből és szakfolyóiratokból való tanulás lesz. A felelősséget megsokszorozó mélységes aggodalommal kérdezte egy évvel az érettségi előtt fiát: „Ugye, mire hazajösz, eljutsz addig, hogy angolul tudsz olvasni?” Az iskolában és a különórákon szerzett tudást a folyamatos és szántónkért olvasás révén szerzett ismeretek egészítették ki. Kner Imre szigorúan megkövetelte a nagyobb arányú olvasást. Mihály témaválasztásaiba nem szólt bele, legfeljebb az érdeklődését keltette fel egy^egy fontosnak tartott irodalmi, történeti, később szakmai munka iránt. Elvárta, hogy fia rendszeresen beszámoljon az éppen soron lévő könyvről, összegezze, értékelje a frissen olvasottakat. Azután maga is hozzáfűzte a kiegészítéseit, esetleg eltérő véleményét a leírtakhoz. Az elméleti ismeretek megszerzésével párhuzamosan a szakmai felkészítés is megindult. Még csak harmadik gimnáziumba járt Mihály, amikor apja kötelezővé tette számára néhány budapesti nyomda és rokonipari üzem meglátogatását. Az üzemlátogatás ritka kiváltságnak számított, Kner Mihályt is azért fogadták általában, mert a meglátogatásra kijelölt cég vagy üzleti kapcsolatban állt a Kner-nyomdával, vagy tulajdonosa jó viszonyban volt Kner Imrével. A látogatási listán olyan rokonipari üzemek szerepeltek, amelyeket egy jövendő nyomdavezetőnek feltétlenül ismernie kellett: cinkográfia, borítékgyár, nyomdai gépeket javító műhely stb. Ha Kner Imre tehette, tennivalóktól zsúfolt pesti tartózkodásai alkalmával maga vezette be fiát egy-egy vállalathoz. Egy ilyen közös gyárlátogatás után született Mihály első, iskolaújságba szánt és igen formásra sikeredett cikke, a csepeli papírgyárról. Az üzem-86
