Haiman György (szerk.): Kner Imre emléke 1890-1990 (Békéscsaba–Gyomaendrőd, 1990)

Rényi Péter: A reformer

nála - időről időre, amikor felad minden reményt mint például a következőt: „Fásult vagyok, fantáziátlan, nem látok és nem keresek kivezető utat, hülyén és bénultan csinálom tovább azt, amit eddig csináltam, miközben közeledik az ismeretlen veszedelem.” „Egészen primitív, állati rettegés van bennem, aki annyi mindenféle viszonyok között vezettem ezt a kis hajót, és aki annyit kibírtam és helyreigazítottam.” „Ismeretlen veszedelmek ellen védekezni nem lehet, - a lelki felkészültség annyiban van meg bennem, hogy egyelőre higgadt vagyok és nyugodt külsőleg. S látszólag folytatom a munkámat, de már régen nem az azelőtti tempóval és biztonsággal, határozottsággal. ”

Aztán újra összeszedi magát, bizakodóbbá válik, belefog új dolgokba is, míg ismét eluralkodik rajta a kiúttalanság és a hiábavalóság érzete. Az egyik mélypont ebben a kedély hullámzásban kétségtelenül az a levél, amelynek önmarcangolásában azt érezni: annyira rátelepedtek a lelkére az esztelen vádak, hogy kezdi magában keresni a hibát: „Az ember úgy áll mint a fűszál a viharban, munkája, jövője, családja, gyerekei nevelési lehetősége, a munkájának minden viharon keresztül megőrzött keretei vannak veszedelemben. És ha mindenen, egész hosszú pályájának visszaidézésén keresztül is mindig és most is magyarnak érzi magát, mindemögött ott a kétely, hátha mégis hibáztam, hátha mégis valami igaz van azokban a vádakban, amelyek most végigviharzanak mindenen? Ezerszer és ezerszer gondolom végig: mit dolgoztam 12 éves korom óta, mit miért tettem? Minden lépésemet tudom magam előtt igazolni. Mindig becsületesen gondoltam azt, amit tettem. Ha akkor valamikor nem is láttam még tisztán a célt és az utat, akkori perspektívával nézve legtöbbször az egyetlen járható utat választottam, s mai szempontból sem elítélendő megoldásokat. Áldozatra mindig kész voltam, sohasem voltam önzőbb, mint amennyire azt mai világrendszerünk még megengedi. Amit a momentán siker hozott, annak nagy részét fordítottam a jövőt szolgáló kísérletezé-56