Haiman György (szerk.): Kner Imre emléke 1890-1990 (Békéscsaba–Gyomaendrőd, 1990)

Rényi Péter: A reformer

meggyőződve... Mindaz, amit magam körül évtizedek alatt tapasztaltam, mást mutat s egyáltalán nem látom magam körül azokat, akik helyembe lépjenek és folytassák azt a munkát, amelyet végeztem eddig s végzett az apám,... negyven év alatt megtanultam azt, hogy minden dolog, ami a gazdaság belső törvényeivel ellentétes, megbosszulja önmagát, s előbb-utóbb lehetetlenné válik, - de én olyan régen élek benne ebben a gépezetben, gyerekkorom óta annyi mindent éltem át, s némely területen olyan lassú a haladás, olyan soka mesterséges akadály előtte, hogy el kell veszítenem a hitet” (a társadalmi szervezet automatizmusában - R. P.).

„Azt azonban, hogy azok a nézetek, amelyekhez annyi keserves kínlódás, tépelődés, sokszor kockázatos és mindig igen költséges kísérletek révén jutottam el, helytelenek vagy hamisak volnának, nem tudom elhinni. Nem vagyok képes sem apámat, sem magamat kártékonv, vérszívó, uzsorás és ártalmas elemnek érezni. S amikor a fiammal foglalkozom, akkor sem tudok mást belecsepegtetni mint azt, ami bennem ennyi idő alatt leszűrődött. ”

Az utóbbira jómagam is tanú vagyok, hisz fiával és lányával szinte együtt, mellettük „neyelkedtem” én is, azokban az években, amikor a gyerekek Pesten tanultak és csak szünidejükben voltak Gyomán, ahová többnyire engem is meghívtak; mint ahogy azt is bizonyíthatom, amit a fiáról, Mihályról 1938-ban írt: „Tizenötödik évében lévő fiam egyebet sem olvas, mint a falukutatók könyveit.”

Kner Imre írásait, leveleit önmagukban is bizonyíték gyanánt lehetne idézni arra, amit visszatérően vall a szellemi kapacitás szerepéről a gazdaságban. És ami ugyancsak összecseng a mai reformgondolkodással: „Hogy ez a mi társadalmunk igen keveset termel, és azt a keveset igen rosszul osztja el, annak a munkát szervező és munkalehetőséget teremtő erkölcsi és szellemi javak szűkös volta az oka. Ezzel a szervezettel (most persze az intellektuális szervezetre, a munka, a feladatok, a szolidaritás érzésének és tudatának

48