Haiman György (szerk.): Kner Imre emléke 1890-1990 (Békéscsaba–Gyomaendrőd, 1990)
Rényi Péter: A reformer
Természetesen szóba hozza ezzel kapcsolatban a szocializmus alternatíváját is, amelyet - mint írja - fiatal korában vállalt, nem ismervén „a termelés folyamatát, a kalkulációt, a termelésben érvényesülő szellemi, erkölcsi erőket... légüres térben szemlélve a dolgokat”; később eltávolodott ettől, de - teszi hozzá - „megmaradt felfogásomnak az az erkölcsi alapja, amely folyton érzi a felelősséget a köz és a tömegek felé.” Másszóval: szemlélete magában foglalta elkötelezettségét a szociális igazságosság ügyének; csak attól a szocialista felfogástól fordult el, amely nem vette tekintetbe a gazdaság törvényeit, amely, az ő szavával, „légüres térben szemlélte a dolgokat”. Alighanem e tekintetben is őt igazolta a történelem. Mellesleg: nem a levegőbe beszélt, amikor arra hivatkozott, hogy felfogásának erkölcsi alapja a köz, a tömegek iránti felelősségérzet volt. Fülepnek bebizonyítja, hogy a Kner-nyomdával példát statuált arra a gyakorlatra, amelyet hirdetett. És amely szerint „csak az a nemzeti termelés lehet egészséges, amely mennél szélesebb tömegekre, megfelelő belső fogyasztótáborra támaszkodhatik.” Mint írja: „Vállaltuk... ennekakonzekvenciáitasajátzsebünkterhére is.” Apja volt az első nyomdatulajdonos, aki már 1899-ben bevezette fél évi alkalmaztatás után az egy heti fizetett szabadságot, ugyanakkor önszántából 10 óráról 9 órára csökkentette a nyári munkaidőt, majd vidéken elsőnek Knerék vállalták a 8-órás műszakot, miközben a kollektív szerződésben a béreket egy osztállyal magasabbra sorolták be. Ennek, ha nem is nagyobb körben, de helyben a nyomdán túlmutató hatása volt; a munkások, amikor valahová elszerződtek, másutt is a Kner-nyomda béreire hivatkoztak. Ennek a „különútnak” nemcsak anyagi árát kellett megfizetni, (amely a teljesítményben, a minőségben egyébként megtérült), hanem más következményeit is viselniük kellett. A jobbmódú gazdák és az urak kiközösítették a község társadalmi életéből őket: 45