Haiman György (szerk.): Kner Imre emléke 1890-1990 (Békéscsaba–Gyomaendrőd, 1990)

Rényi Péter: A reformer

proletárkoldus van. jog, kenyér, hajlék, a legelemibb életfeltételek nélkül; ezeket nem fosztották meg semmitől, minthogy nem volt semmijük; senkinek, akinek megélhetése van, nem lett volna szabad eg}' nyugodt éjszakájának lennie, egv jó falatot lenvelnie, egy rendes ruhát magára öltenie, amíg ez a pokol itt meg nem szűnik. De mindenki lelkiismerete nyugodt volt, zsidóké és keresztényeké, s a legjobbak azt hitték, ha a maguk dolgát jól elvégzik, akkor a maguk részéről mindent megtettek. Végzetes tévedés. Van eg}' törhetetlen elv: az egyetemes felelősség elve. Nem lehet kivonnia magát alóla senkinek, semmi alibivel, a legjobban végzett munka alibijével sem.”(1938)

Kner Imre persze nem mutatta ki. mennvire bántja ez a megközelítés - viszontválaszát azzal kezdi: „Valahogy úgy érzem, hogy a hozzám intézett megállapításai nem jó helyre vannak adreszszálva" - de már a levél terjedelméből, egész életútját átfogó számadásából kitűnik, hogy a „próféta” Fülep bírálatát nem hajlandó magára venni. S ebben maradéktalanul igazat is kell neki adni: abban a társadalmi osztálvban, rétegben, amelvhez szociológiailag tartozott, alig akadt valaki, akinek lelkiismerete nvugodtabb lett volna a „hárommillió földműves proletárkoldus” dolgában, mint éppen az övé.

Ennek bizonyítására felhoz minden elképzelhető érvet, egészen addig, hogy megírja: „Még nem jelent meg Oláh Gvörgy könyve a hárommillió koldusról, amikor, jóval több, mint tíz év előtt. Pesten találkoztam Miklós Jenővel, Milotay akkori helyettesével és bebizonyítottam neki, hogy egészen mellékes az általuk kaparászott zsidókérdés ezzel a problémával (a falusi szegénység problémájával -R. P.)szemben.”(1938)

Hogy levelezése Füleppel jobbára az ökonómia körül forog, nem utolsósorban ezzel függ össze: Kner azon, az ő korában különösképpen e hazában ritka polgárok közül való volt, akik halálosan komolyan vették a szociális kérdéseket, és nem elégedtek megkari-37