Haiman György (szerk.): Kner Imre emléke 1890-1990 (Békéscsaba–Gyomaendrőd, 1990)

Rényi Péter: A reformer

legszebb szándék, a legszebb segíteni akarás sem lehet hasznos ebben a szerencsétlen magyar társadalomban a tények és lehetőségek ismerete nélkül.” A kisgazdák „jövője mégis csak attól függ, hogy van-e kereső, dolgozó, olcsó tömegtermelést művelő és jól fogyasztó városi és kereskedő réteg. Hiszen az a tanyai magyar termelvényeinek fogyasztója. Nem lehet a mentőakciót egy osztályra vagy rétegre korlátozni, a legfontosabb tanulsága a krízisnek az, hogy mindnyájunk sorsa sokkal erősebben van összekapcsolva, mintsem gondoltuk. ”

Ezt idéztem, mint említettem, a többi között, már 1959-ben Kner Imre Budaynak írt leveléből, mégis meglepődtem, amikor legutóbb - Sümegi György jóvoltából - hozzájutottam az általa (mellesleg példás gonddal) sajtó alá rendezett Kner Imre - Fülep Lajos-levelezés nyolcszáz oldalas gépiratához, amely, feltételezem, ugyancsak Kner Imre évfordulójára jelenik meg. Ez a kötet átfogja a kettejük között 1910-11-től 1944. március 25-ig tartó, tehát 33 éves levélírásnak mintegy 23 évét. (Csak 1921. június 17- től maradtak meg a dokumentumok.) Ezeken a leveleken keresztül jóval mélyebb betekintés nyílik majd az érdeklődők számára Kner Imre társadalom- és gazdaságszemléletébe, mint eddig ismertté vált írásaiból.

Hogy miért éppen Fülepnek fejti ki igen részletesen ebbeli nézeteit, annak két oka is kikövetkeztethető. Az első nyilván az, hogy Fülep, aki filozófus, művészettörténész és később református lelkész volt, szinte csak a morál felől bírálta és támadta (egyébként igen keményen és harcosan) a Horthy-rendszer szociális viszonyait. És ez arra ösztönözte, szinte provokálta Kner Imrét, hogy ökonómiai szemléletét, felismeréseit átfogóan és szisztematizálva előadja.

Tévedés ne essék: Fülep és Kner rendkívüli módon szerették és tisztelték egymást, mindketten következetesen szemben álltak az uralkodó ideológiákkal, és a társadalmi hierarchiával, ám nagyon

35