Haiman György (szerk.): Kner Imre emléke 1890-1990 (Békéscsaba–Gyomaendrőd, 1990)
Kner Erzsébet: Az asztalfőn
hitelezőktől és adósoktól fenyegetve, bár valószínűleg joggal dicsekedett vele, hogy sohasem maradt alul. Imre óvatos és aggályoskodó észrevételeit apám rendkívül türelmes és a más véleménye iránt tiszteletet tanúsító viták során igyekezett leszerelni. Imre hasonlóképpen tisztelettel viselkedett apja iránt, akit késői írásaiban „Az Alapító” jelzőjével emlegetett. Alberttal ketten mi voltunk „a kicsik”, akiknek legnagyobb öröme az volt, ha esténként apánk meséit hallgathattuk. A mesék egyik főszereplője a kisgyermek Imre volt, aki kitűnt korán nyiladozó értelmével. Talán hároméves lehetett, amikor apjának szólt, hogy mindjárt üt az óra. Megfigyelte ugyanis, hogy a falióra, mielőtt az órát üti, néhány perccel előbb kattan egyet. Az ilyen és hasonló történetek mélyen agyamba vésődtek. S velük együtt a bátyám iránti tisztelet is. Visszatérve lipcsei indulására: ezt a történetet csak a családi száj - hagyományból ismerem. Első saját emlékem Lipcséből való hazaérkezése, 1905-ben, ami szintén korai felnőttségről tanúskodik. Én nyolc, Albert hat évesek voltunk, amikor éppen azon a kőlépcsőn ültünk, ami az előtérből kivezetett a kertbe. Kedves Anya a mögöttünk lévő konyhaablakban dolgozott, kiadott nekünk egy kinyalni való tálat. Albert éppen ezen tevékenykedett, amikor Imre, aki a kapuhoz közeli verandaajtót zárva találta, megkerülve a verandát, felénk közeledett. Albert, mikor meglátta őt közeledni, hátra kiáltott a konyhaablakhoz: „Kedves Anya, jött egy úr!” Nem ismerte meg a rég nem látott, tizenöt éves korára alaposan megférfiasodott Imrét. A hat Kner testvér között Imre bátyám volt a legidősebb, nálam, az ötödiknél hét évvel idősebb. A legfiatalabb volt Albert, nálamnál két évvel fiatalabb. Későbbi éveinkben a szakmai közösség miatt mindkettőjükhöz nagyon közel kerültem. Mindkettőjükre csak a legnagyobb hálával és szeretettel tudok visszagondolni. Imre volt a nagy tanító mindkettőnk számára. Albert volt a mindig 14
