Haiman György (szerk.): Kner Imre emléke 1890-1990 (Békéscsaba–Gyomaendrőd, 1990)
Erdész Adám: Apa és fiú
üzemet. Vannak, akik tehát pazarlással rontják meg azt, amit az elődjük szerzett. Mások viszont nem elég energikusak, nem elég tehetségesek, nem elég szorgalmasok, elkényelmesednek, mert gyerekkorukban nem küzdöttek eleget, s nem érzik azt, hogy mennyire muszáj küzdeni. De olyan esetet, hogy ha egy család lusta, könnyelmű, tehetségtelen és becstelen, s megtudjon tartani egy örökölt vagyont, alig ismerek. Ha a vagyon nagyon nagy és a körülmények nagyon szerencsések, még egy generációban sikerül ez, de a következőben már nem. Ismerek olyan céget Magyarországon, amely egy rendkívül tehetséges, szorgalmas, nagyon kiváló ember alapítása, és nagyon nagyra fejlődött, a gyerekek pedig lusták és tehetségtelenek. A cég ma is virul, de már egy banké, egv energikus és tehetséges vezérigazgató vezeti, s a család tagjai ma nyomorognak, mert elpocsékolták már azt is, amit vételárként a banktól kaptak. Még mint alkalmazottak se tudták megállni a helyüket az apjuk üzemében. Ismerek egy nagy betűöntődét Lipcsében, amely már vagy negyedik generáció óta áll fenn, s a legelső volt a szakmában az én gyerekkoromban. A két alapító családja közül már csak az egyik van meg, de csupa kiskaliberű, tehetségtelen ember, akiknek se tudásuk, se ízlésük nincsen, és az öntöde lecsúszott egy jelentéktelen szerepre. Persze van sok nagy értékű szabadalom, amit az előző generáció dolgozott ki, és roppant vagyon van felhalmozva, ez tehát egy jó darabig fenntartja a vállalatot, de fejlődni már nem tud, és így amint a viszonyok javulnak, végképp le fog maradni a többiek mögött, hacsak más kezekbe nem kerül. De ennek nem muszáj így lenni, mert ismerek olyan gyárat is, amelyik százharminc éve van egy kézben, és éppen a mostani generáció kezén lett olyan naggyá, mint sohase volt, és ismerek olyan nyomdát is, amelyben az alapító család ötödik generációja mutatott meg igazán nagy eredményeket. A fontos az, Kisfiam, hogy mindegyik generáció komolyan 100