Haiman György: A Kner család és a magyar könyvművészet 1882-1944 (Budapest–Gyoma, 1979)
Nyomtatványkiadás
Kner Imre különlenyomatának címlapja, Kner Imre szedése, 1907 MŰVÉSZÉT E5 NYOMDÁSZAT IRTA KNER IMRE ■ ■■ ■■ ■ ■ ■ KÜLÖNLCNYOMAT AZ 1907. ÉVI KÖNYVNYOMTATÓK ÉVKÖNYVÉBŐL Kner lar« Nyo«Uk r alt» 11 E4« é* LaapAl Aata] NYOMTATVANYKIADAS A XIX. század végi nyomdai „műintézetek” a könyv mellett elsősorban alkalmi nyomtatványokat, színes és rafmáltan megszerkesztett akcidenciákat készítettek. Kneréknek erre alig volt módjuk: helyben nem volt kereskedelem, ipar vagy olyan társadalmi élet, amely ilyen nyomtatványokat igényelt volna. így érlelődött meg Kner Izidorban a kiadói vállalkozás gondolata: vagyis olyan nyomtatványok készítése, amelyek nem egy megrendelőnek, egy alkalomra készülnek kis mennyiségben, hanem nagy mennyiségben készenlétben tarthatók és a megrendelőnek néhány példányban is bármikor olcsón szállíthatók. A Kner-félc kiadói tevékenység már a múlt században kezdődött - közigazgatási nyomtatványokkal, különféle űrlapokkal, nyilvántartási könyvekkel, az ügyvitel ezerféle nyomtatott segédeszközével. Kner Izidor figyelme hamarosan a kiadásnak esztétikailag is érdekesebb, a nyomdai műhelykultúra csillogtatására alkalmasabb ágához fordult, és így jött létre a báli meghívók gyártása. A báli meghívók sok értékes technikai és művészeti tapasztalattal szolgáltak. A nyomda nagy jártasságra tett szert a színes reprodukciók készítésében és a színnyom tatásban. Sok művésszel ismerkedtek meg, sokakat inspiráltak nyomdai grafika készítésére, s közben maguk is tanultak tőlük. A fiatal Kner Imre a megszerzett tapasztalatokat elméletileg is feldolgozta és újra felhasználta újabb gyakorlati eredmények elérésére. Tizenhét éves, amikor cikket ír a művészet és nyomdászat kapcsolatáról*, valamint A színekről és a színes nyomtatásról.* Két évre rá A színharmónia című tanulmányában a színelmélet alapjait adja ki nyomdászok számára.* A megszerzett technikai és művészi tapasztalatok s a kialakult műhelykultúra újabb területek meghódítására inspiráltak. Egyik, e gyakorlat körébe kínálkozó nyomtatvány a részvény volt. A részvénynek finomnak, nehezen hamisítható rajzónak kellett lennie, s főként - kvalitásaival - reprezentálnia kellett a kibocsátó vállalat vagy bank megbízhatóságát, jó hírét. Egyes motívumok és a színek változtatása lehetővé tette, hogy lényegében azonos minták, dúcok felhasználásával - mintegy előre gyártott elemekből - különböző megrendelőknek egymástól eltérő részvényeket készítsenek. Az első minták még Geiger Richárd szecessziós rajzai szerint készültek. Az első világháború utáni tőzsdei láz Kneréket ez irányú felkészültségük gyors fejlesztésére ösztönözte. A következő, 50 Kner Imre színtanulmányának címlapja, saját terve szerint, 1909
