Haiman György: A Kner család és a magyar könyvművészet 1882-1944 (Budapest–Gyoma, 1979)
Színes képek
Über allen Gipfeln Ist Ruh, In allen Wipfeln Spürest du Kaum einen Hauch; Die Vögelein schweigen im Walde, Warte nur balde Ruhest du auch. Goethe.- i Fent a néma ormon A csend ... kévéi a lom lton kipihent, Szellő se leng. Madárdal nem zeng az ágról. Száll a pere, Vándor! S nyugszol te lent! Kardos István. A bérceken körííl Nyugalom. S a lombokon elől A balk fuvalom Lepkéje is. Csőrét a madárka se nyitja szóra. Várj, közel az óra S nyugszol te is. Gellert Oszkár. Ott nyugszik a csúcsokon a csend, és itt a lombokon alig leng szellő, ha sejted is; az erdőn is hallgat a kis madár: várj, nemsokára inár megnyugszol le is. Móricz Zsigmond. Fent az ormokon Csend, A mély lombokon Nem erezed bent. Hogy' leng szel lőcske is. Madárka se rebben dalra. Várj kissé . . . hallga! Nyugszol te is. Pá szí or Árpád. Minden esti bércet Csend űl. Halk lomb, alig érzed, Lendül: Sóhajt az éj__ Már búvik a berki madárka. Te is nemsokára Nyughatsz, ne félj ... Tó t h Árpád. Völgyön, hegytetőkön Csend. Fákon és mezőkön Szellő se leng. Hallgat a madárka, Nincsen nesz sehol. Ne félj, nemsokára Te is megnyughalol. Dóczi Lajos. A bércek ormán Csend, A lombokon tán Leng Szellő, vagy nem is. Madárkák sem dalolnak. 1/árj, várj csak, maholnap Elhallgatsz te is. Kabos Kde. A fák tetejében Mély csend. Egész erdőben Alig leng Egy kis szellő. Nem hallani már a madárdalt, Hozzád is várj majd Nyugalom jő. Spo ner A mlo r. A szikla-tetőn Tompa csönd. Elhal remegőn Odafönt A szél lehellete is. Madárka se rebben a fák bogára, Várj, nemsokára Pihensz te is. Kosztolányi Dezső. Völgyön, hegyen Mi csend! Az ág-hegyen Szellő se leng. Fű sem hajol, Bokrában hallgat a madár... Várj, nemsokára már Te is inegnyughatol! Szász Károly.
