Almay György - Bognár Istvánné - Séthy Imre: Iparjogvédelem. Kézirat - Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozatából 4251. (Budapest, 1964)

Szabadalmi anyagi és eljárási jog

cikkek (mint só, vas, olaj) egyedárusitására is kiterjesztette, ezek a monopóliumok igen nyomasztóan hatottak. A monopólium-rendszer igy csődbe került még Angliában is, ahol pedig egyéb területen rendezett jogállapotok uralkodtak. Ennek okát elsősorban abban kell keresnünk, hogy a római jog - mely az egész akkori civilizált nyugati világ jogrendszerének alapja - nem terjedt ki nemanyagi dolgokra vonatkozó tulajdonjogi kérdésekre, mint pl. a szabadalmi, a szerzői jogra és bizonyos vonatkozásban a tisztességtelen versenyre. Ezekre a római világ fejletlen ipara mellett nem volt szükség.

Az angol Parlament a zavaros jogállapot kiküszöbölésére 1623-ban "Statute of Monopolies" néven ismert törvényt alkotta meg. Ez az első szabadalmi törvény a világon, szerkesztői oly nagy jogi és erkölcsi érzékkel dolgozták ki, hogy lényegében minden későbbi szabadalmi törvény alapját képezi.

E törvényben lefektetett uj tulajdonjog a találmányi gondolat védelmét szolgálja. A szabadalmat az első és valódi feltalálónak adják és a szabadalom tárgya minden, Angliában uj ipari termékre és eljárásra kiterjed. A szabadalom időtartamát 14 évre korlátozza, mely ez akkor szokásos 7 éves tanoncidő kétszeresének felelt meg. Ez alatt a feltaláló tudását átadhatja tanítványának és ezért a tevékenységért e záros ideig kizárólagos kiváltságos jogokat élvez.

Az oltalom időtartamának korlátozását az ipar fejlesztésének és gazdagításának céljából tették, nehogy az ilyen kiváltságok a találmány széles körben való elterjedését meghatározott időn túl gátolják.

b) A szabadalom intézményét tovább fejlesztette az 1791-ből származó francia szabadalmi törvény. A francia forradalom eszméinek hatása a jogi

és erkölcsi felfogás terén általában és igy a szabadalmi jog területén különösen is megmutatkozott. Amig az angol szabadalmi törvény középpontjában a feltaláló személye áll, addig a francia törvény középpontja a találmány, illetve az, amit az a köz számára jelent. A találmány részletes ismertetése képezi a szabadalom alapját és ez az egyedüli fontos. Az, hogy a feltaláló szellemi munkájáért jutalmazásképpen kizárólagossági jogot kap, ezt a francia jog mellékjelenségként kezeli. A feltaláló a találmány részletes ismertetésével gazdagítja az általános tudást, ezáltal lesz a nemzet tanítójává, melynek következtében a nemzet több, jobb, vagy olcsóbb javakhoz juthat. E jogi felfogást azután más országok is magukévá tették. így Angliában is már 1800-ban egy szabadalmi vita során ezt úgy fogalmazták meg, hogy a szabadalom a feltaláló és a közösség között létrejött ügyletre vonatkozik, melyben a feltalálónak a találmányát részletesen ismertetnie kell, és ennek fejében kap bizonyos időleges kizárólagossági jogot.

Amint látjuk tehát, az angol törvény korábban a feltalálót jutalmazta fáradalmaiért, a találmányba fektetett munkájáért, a francia szabadalmi törvény ezzel szemben a szabadalom adását a találmány használhatóságával, iparfejlesztő hatásával és az emberi szükségleteket nagyobb mértékben kielégítő voltával indokolja.

c) Az 1791-es francia törvény változatlanul 1844-ig volt érvényben és nemcsak a francia anyaországban, hanem a Rajna balpartmenti német tartományokban, azonkívül Lombardiában és Velencében is bevezették. Ezzel magyarázható, hogy 1870. után, miután e tartományokat a német birodalomba- 16 -