Almay György - Bognár Istvánné - Séthy Imre: Iparjogvédelem. Kézirat - Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozatából 4251. (Budapest, 1964)

Védjegyjog

I aMHH HBPi

2/1962. OT. sz. rendelet az ipari tulajdon oltalmára létesült uniós egyezmények Londonban, az 1934. évi junius hó 2. -napján felülvizsgált szövegének kihirdetéséről szóló 1962. évi 17. sz. tvr. végrehajtásáról.

A védjegy kialakulásának, fejlődésének története évezredes múltra tekint vissza. Az a törekvés ugyanis, hogy a különféle áruelőállitók áruikat megkc Önböztető jelzéssel lássák el, az ásatások tanúsága szerint megtalálható az ógörögöknél, a rómaiaknál és a régi kínaiaknál egyaránt. A középkor mesteremberei ugyancsak alkalmaztak jelzéseket áruikon. A jelzések természetesen az adott technikai lehetőségeknek megfelelőek voltak és nyilvánvalóan azt a célt szolgálták, hogy az előállitó cikkeinek kiválasztását a vásárló számára lehetővé tegyék, az előállitó jó himevét növeljék, s jó minőségű cikkeit keresetté tegyék. A megjelölés alkalmazása egyes cikkeknél a hatóságok számára is lehetővé tette, hogy minőségi ellenőrzésnél afc árut előállitó kilétét megállapít - hassák. Éppen az ilyen megjelölésekben - a mai védjegy ősében - rejlő gazdasági lehetőségek felismerése következtében a jelzéseket más előállitók lassan utánozni kezdték, s szükségesnek mutatkozott a gyáripar elterjedése utján egyre fokozódó áruelőállitás miatt az intézmény jogi oltalmának megteremtése a visszaélések elkerülése érdekében. Az ezt biztositó védjegyjog a XIX. sz. közepén alakult ki, természetesen először az iparilag fejlettebb államokban, majd a későbbiekben világszerte megalkották a vonatkozó jogszabályokat. Magyarországon 1890-ben került sor az első védjegytörvény kiadására, melyet a későbbiekben a fejlődésnek megfelelően több alkalommal módosításnak vetettek alá.

Az első hazai jogszabály megszövegezése szerint védjegyek alatt "olyan jelvények, jegyek, vignetták,i s effélék értendők, melyek a kereskedelmi forgalomra szánt készítményeknek és áruknak más hasonló készítményektől és áruktól való megkülönböztetésére szolgálnak. "

Az említett jogszabályi módosítások során az eredeti - csak ábrás védjegy fogalmát tartalmazó - fogalom bővült és lehetővé tette a betűkből kialakított védjegyek oltalmát is.

Röviden meghatározva azt mondhatjuk, hogy a védjegy olyan - a védjegyhatóság által lajstromozott - jelzés (szó, jel, mondat, ábra, kép, betű, szám vagy egyéb sik- vagy térbeli alakzat, ezek összetétele, valamint színösszetétele), mely termékek, terménynek, egyéb árucikknek vagy szolgáltatásnak más, azonos szükségletet kielégítő árutól való megkülönböztetésére alkalmas.

A szolgáltatási védjegyekkel kapcsolatosan megjegyezzük, hogy az érvényes hazai jogszabályok nem térnek ki a szolgáltatási védjegyek oltalmára, mégis az Országos Találmányi Hivatal gyakorlata szerint a fejlett ipari államok joggyakorlatával egyezően a szolgáltatási védjegyek is oltalomban részesülhetnek. Ugyanez a helyzet a háromdimenziós védjegyek tekintetében is.

A védjegy az áruk állandó, sajátos tulajdonságait, minőségét hivatott jelezni a vásárló számára, jelzi az előállitó (forgalombahozó vagy szolgáltatást nyújtó) és az áru kapcsolatát és megkönnyíti a fogyasztó számára a kívánt mi-1Ü0