Himer Zoltán (szerk.): Iparjogvédelem. Módszertani füzetek 1-17. és SZKV mellékletek (Budapest, 1988)

Módszertani füzetek 4. - Útmutató Franciaország szabadalmi dokumentumainak kutatásához

függetlenül attól, hogy hány NSZO jelzettel vannak azok ellátva. A leirások tárolása terén az az általános gyakorlat, hogy minden szabadalmi leírást az elsőként feltüntetett NSZO jelzetnek megfelelő helyre raknak le. tfbből következik, hogy a második, harmadik NSZO jelzetek a leirások visszakeresését nem segitik. Emiatt a kutatónak nagy körültekintéssel kell eljárnia egy-egy téma beosztályozásakor, vagyis nem szabad megelégednie a legvalószínűbbnek ítélt NSZO jelzet felderitésévelj ki kell terjeszkednie más, számításba jöhető NSZO jelzetekre is. Ha ugyanis valamely találmány A és B helyre egyaránt beosztályozhatő, és az eredeti /francia/ beosztályozó mindkét jelzetet feltüntette a szabadalmi leíráson, a Szabadalmi Tár viszont csak az A helyen rakja le a leírást, akkor a kutató - amennyiben ő a B helyet ítélné meg a téma legvalószínűbb be osztályozási helyének és annak megfelelően csak a B helyen keresné a témájába vágó szabadalmakat, akkor a szóbanl'orgó leírást nem találná meg, igy esetleg döntően fontos információkat veszítene el.

Nagyobb biztonsággal akkor jár el a kutató, ha a szabadalmi leirások átnézése előtt olyan forrásból /tárgy szerinti mutatóból, évkönyvből, közlönybő]/deriti fel a megnézendő leirások lajstromezámait, amely a leírásokon feltüntetett második, harmadik, stb. NSZO jelzethez is hozzárendeli a leírás lajstromszámát, nem csupán az első NSZO jelzethez.

75