Garay Tóth János et al. (szerk.): Holográfia és humanizmus - Gábor Dénes (Budapest, 1995)
HOLOGRÁFIA ÉS HUMANIZMUS VÁLOGATOTT LEVELEKBEN Garay Tóth János, Nagy Ferenc A nagy tudósok pályájának, életművének, kapcsolataik gazdagságának megismeréséhez kiemelkedően fontos forrás levelezésük. Korrespodenciájukból olyan háttér-információkhoz juthatunk, melyekből nyilvános közlésre szánt műveikben többnyire kevéssé látható személyes arcvonásaikat is jobban megismerhetjük, és a közzétett kész művek mellett bepillantást nyerhetünk magába a készítés folyamatába, annak műhelytitkaiba. így van ez Gábor Dénes esetében is, akinek a következőkben tíz levelét mutatjuk be. A Nobel-díjas tudós így jellemezte magát egy 1972-es budapesti tévéinterjúban: "hosszú évek óta - tizenöt éve - kettős életet élek: fizikus vagyok és föltaláló. Ez az egyik életem. A másik pedig: szociális író vagyok. Régen rájöttem arra, hogy nagyon nagy veszedelemben van a mi kultúránk." Válogatásunkkal szeretnénk ezt a kettősséget a maga szoros összetartozásában felvillantani. Az első öt levél 1947-1949 között, vagyis a később Nobel-díjjal jutalmazott holográfia születésének idejében kelt, és ehhez ad értékes információkat. A másik öt 1960-63 között íródott, és szerzőjük mély humanizmusát érzékelteti. Ezek a levelek egyben annak is beszédes dokumentumai, hogy Gábor Dénes milyen nagyra értékelte mindazt, amit a magyar iskolától kapott, és hogy sok évtizedes kényszerű fizikai távolléte ellenére mennyire elevenek maradtak kapcsolatai a magyar szellemi élettel. A tíz levélből egy olyan reneszánsz ember alakja elevenedik meg, aki kettős életet élt, s életével hidat épített a két kultúra közti szakadék felett, akinek életpályája Budapestről indult, innen az emberiség világproblémáinak kutatásához és jövőnk feltalálásának kérdéséhez vezetett. Erről szóló könyvére utal az utolsó levél utolsó mondata, válogatásunk mondhatni végszava. 1963- ban jelent meg Inventing the Future címmel a jövő föltalálásáról szóló kötete. Gábor Dénes elküldte könyvét a Magyarok Világszövetsége akkori főtitkárának Budapestre, és egy kérdőmódban kifejezett kívánságot fűzött hozzá: "Vajon ki lehet-e egyszer majd adni magyarul?" Több mint három évtized múltán e levelek közzétételét mi is egy kérdéssel zárjuk: Eljött-e már annak az ideje, hogy teljesüljön Gábor Dénes kívánsága? 17
