Garay Tóth János et al. (szerk.): Holográfia és humanizmus - Gábor Dénes (Budapest, 1995)

lődésének középpontjába. 1971-re a világ rádöbbent, milyen a nagy jövő rejlik a holográfiában, és a 24 évvel azelőtti, teniszpályán született ötletét fizikai Nobel-díjjal jutalmazták. Gábor Dénes ezekkel a szavakkal zárta a svéd királyhoz intézett beszédét: „Azon szerencsés fizikusok egyike vagyok, akik láthatták, hogy ötletük a fizika terjedelmes fejezetévé válik. Tehetséges fiatal kutatók egész hadserege fejlesztette ezt a gondolatot tovább, ezért nekik szeretnék szívből köszönetét mondani, amiért munkájukkal hozzásegítettek a legmagasabb tudományos elismeréshez.”

Amikor Gábor Dénes az Imperial College professzora lett, megszabadult minden tanítási és adminisztratív kötelezettségtől, minden idejét a tudománynak szentelhette. Közel laktak az Imperial College-hoz, ezzel is napi egv-két órát nyert, több ideje jutott a gondolkodásra. Naponta borotválkozott, és azt állította, hogy számos ötlete a rutinszerű reggeli borotválkozás közben jut eszébe. Figyelmeztette a szakállas fiatalokat, milyen nagy lehetőséget szalasztanak el azzal, hogy7 nem borotválkoznak.

Az egyetem szabad légköre nagyon serkentette. Egy helyen azt írta: „Végre a magam ura vagyok, és végre a fiatal kutatókkal saját problémáimon dolgozhatom.” Részben egyedül, részben munkatársaival közösen írt tanulmányainak a száma mintegy 80-ra rúgott, amikor 1967-ben nyugdíjba vonult.

Diákjai elé rendszerint nem mindennapi, megszokott feladatokat állított, amit 1958-as professzori székfoglaló beszédében így indokolt: „Az emberi társadalmat azzá, ami ma, az embernek az a képessége tette, hogy tud feltalálni. A feltaláló első feladata az, hogy képzelete segítségével láthatóvá tegye azt a dolgot vag\7 állapotot, amely talán még nem létezik, de számára valahogy kívánatosnak tűnik. Aztán elkezdi a meglevő és az elképzelt között a párhuzamot keresni mindaddig, míg megoldást nem talál.” Ez történt tulajdonképpen a holográfia megalkotásakor is. A holográfiát ugyanis 50 évvel előtte lel lehetett volna találni, hiszen nem a XX. század optikai ismereteire épül: „egyszerűen csak fel kellett találni”. Például az atomtudósoktól eltérően, Gábor nem űj jelenségeket fedezett fel, hanem dolgokat és eljárásokat talált fel. Új laboratóriumának kitűnő vákuum-kutatáshoz szükséges felszerelése volt, és Dénesnek volt néhány kiváló hallgatója. Nekik csak a nagy részletességgel kidolgozott utasításokat kellett követniük, és ahogy dolgoztak, sasszemmel figyelte a haladást. Naponta többször vissza-visszatért az írógépéhez, hogy űjabb utasításokat adjon annak alapján, amit a kísérleteknél látott. Ha űj berendezésekre volt szükség, lerajzolta és elkészíttette azokat.

Gábor Dénes egyik első ötlete, amelyet kidolgozásra néhány doktorandusának adott, a sík tv-képcső kialakítása volt. Egy amerikai karikatúra szolgáltatta az alapgondolatot, amely szerint egy család a kandalló párkánya fölött lógó sík felületen nézi a tv-közvetítést. Az volt a gondolata, hogy: „Fordítsd lefelé az elektronsugarat, térítsd 180c-kai felfelé, aztán 90:-kal előre, hogy egy

13