Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)

A fontosabb termesztett növények származása és elterjedése - Búza

nak kutatói előtt. Még a rendszertan művelői is hosszasan vitatkoztak afelől, hogy önálló fajként lehet-e megtartani. Sokan a közönséges búza alfajának osztották be, de ma már nem kétséges faji önállósága.

A tönkölyről eleddig csak Európából, pontosabban Svájc és Nyugat-Németország területéről vannak őstörténeti adataink. Ezek az adatok is csak a neolitikum végéről, illetve a bronzkorból származnak. Valószínűnek látszik, hogy a tönköly az i. e. harmadik évezredben tűnt fel, de biztosan nem keletkezett Európában. A tönköly ugyanis hexaploid búza: AABBDD genom-összetétellel. Keletkezéséhez tehát olyan vidék volt megfelelő, ahol búzaőse, a tőnké kereszteződhetett az Aegilops squarrosa-val. Ismeretes az Aegilops squarrosa ősi areája (1. 31. ábra) is már előttünk, tehát jól

tudjuk, hogy a tönköly keletkezési helyét annak közelében kell keresnünk, így valószínűnek tűnik a már említett felfogás, hogy a génközpont a Kaukázus vidékén lehetett, pontosabban annak északi lejtőjén, s innen vihette magával a neolitvándor ember Észak-Európába, majd Svájcba is. Ahallstadti kultúra idején már javában termesztett növény volt. A 38. ábra feltünteti a másodlagos géncentrumot.

Nyugat-Európában a tönköly mindjobban elterjedő termesztett búza. A germán népek vándor-39. ábra. Fontosabb búzafajok kalászkái (fent) és pelyvái (lent) jellegzetes alakja 1. alakor, 2. tőnké, 3. tönköly, 4. közönséges búza

(Bertsch et Bertsch nyomán)

90