Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)
Mily módon alakultak ki a termesztett növények?
A termesztett növények állományában az évezredek alatt számtalanszor bukkanhattak elő olyan öröklődő megváltozások, amelyeket az éles szemű növénytermesztő szívesen is különített el, majd elszaporított. Az ilyen hasznos megváltozások (mutánsok) még inkább bővítették a termesztett faj változatosságát. A homológ sorok törvénye A homológ sorok törvényét, éppúgy, mint a fajok keletkezésének központjait, Vavilov ismerte fel. Megfigyelte, hogy a különböző fajok állományaiban hasonló tulajdonságok lépnek fel, és ahomológia (a hasonlóság) alapján számítani lehet olyan jellegek felbukkanására más fajoknál is, amelyeket eddig nem találtak még meg, vagy amelyek mutáció révén még nem keletkeztek. Érdekes megfigyelni a homológ sorozatot a gabonáknál (3. táblázat). A különböző gabonafajoknál a táblázat szerint láthatjuk, hogy ugyanazon jelleg változatosságának kialakulása nemcsak egyetlen fajnál figyelhető meg. Ez azt mutatja, hogy a jelleg megváltozásainak sorozata hasonló módon felléphet más fajoknál is. Az öröklődő megváltozások minőségi sora tehát párhuzamosan bekövetkezhet más fajoknál is, még akkor is, ha erre jelenlegi kutatásaink szerint nincsen megtalált vagy élő példa. A homológ sorok törvénye, természetesen, a géncentrumban mutatkozik meg a legjobban, ahol a faj alakkörének változatossága zavartalanul bontakozhatott ki. E törvény alapján következtetni lehet a fajok változatosságának terjedelmére, az elterjedési terület nagyságára és határaira, de nagy haszonnal lehet tervezni bizonyos nemesítői célok elérését, ha a rendelkezésre álló alapanyagban még a kívánt variáns nem volna jelen. A párhuzamos változatok (a Darwin által is leírt „parallel variációk”) egyes géncentrumokban a különböző fajoknál érdekesen ismétlődnek. Az abesszíniái géncentrumban számos fajnál nagy gyakorisággal megfigyelhetők a sötét szemű, magvú változatok, pl. árpa, búza, lóbab, borsó, csicseri borsó stb. Hasonlóképpen sötét (lilás) színeződésű alakok figyelhetők meg Mexikó, Peru és Chile vidékein a burgonyáknál, kukoricáknál az ország belső vidékein, míg a parti síkságon inkább világosabb típusok fordulnak elő. A rozsok Közép-Anatóliában inkább aprószeműek és vöröslők, a pontusi partvidéken a szemek jóval nagyobbak és zöldesszürkék. 59
